Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)
1973-01-01 / 3. szám
körülmény nagyban hozzájárult ahhoz a nehezteléshez és csalódáshoz, melyet ebben az országban éreztek. Mind a magyarok, mind a románok térképekkel, statisztikai adatokkal és történelmi érvekkel felfegyverkezve érkeztek a júliusi párizsi konferenciára, de a külügyminiszterek tanácsának határozata addigra már rendezte a kérdést. A nagyhatalmak kötelezték magukat e határozatnak a konferencia előtti támogatására és az amerikai küldöttség megragadta az alkalmat, hogy erre utaljon és nagyon meg volt elégedve, mikor az ausztrálok javasolták, hogy a konferencia tekintsen a dolgok mélyére s győződjön meg, vajon nem lehetne-e rendesebb etnikai határt találni. Miután a magyarokat felszólították álláspontjuk előterjesztésére, előbb egy széles, kb. 7 700 négyzetmérföldnyi területsávot kértek, ahol több román, mint magyar élt, majd kérésüket leszállították egy keskenyebb sávra, mely főleg Szatmár, Nagyvárad és Arad magyar városokat foglalta magába (« ... Hungarian cities of Szatmár (Satu-Maré), Nagyvárad (Oradea- Mare) and Arad.»).De még itt is a mintegy 500 000 lakosnak 2/s-nál kevesebb része volt magyar s a gazdasági indokok nagyjában román oldalon álltak. Az ausztrál javaslat nagyon gyenge visszhangra talált és a konferencia teljes ülésén végül is elismerte a háború előtti határt, egyetlen ellenszavazat nélkül.» (211—213. oldal. — A kiemeléseket én eszközöltem.) A békeszerződés(?!) aláírásakor Tatarescu többek között a következőket mondta: «Elégtétellel ismerjük el, s ebben egységes a román nép, hogy ez a szerződés Észak-Erdély kérdésében az igazság és az általános érdekek szerinti megoldást nyújtja. Románia jogainak végérvényes szentesítése egész Erdély fölött nagy történelmi esemény.» Hogy milyen «igazságos» volt ez a második «békeszerződés», álljon itt az idézett három városra vonatkozó «hivatalos román statisztika: Az adatokból világosan látszik a magyarok tömeges kiüldözése, elmenekülése és a románok tervszerű tömeges betelepítése. Különösen áll ez ma, mert pl. a határ közelében fekvő Aradon már magyar szót is alig lehet hallani, mert az elmenekült, kiüldözött, deportált magyarok és svábok helyére sokkal nagyobb számú beszarábiai román menekültet telepítettek be. Ettől eltekintve, ha a román adatokból levonjuk a túlméretezett román közigazgatás és katonaság létszámát és legalább ugyanannyi magyart adunk hozzá, mindjárt más magyar lakosság román lakosság 1910-ben 1930-ban 1910-ben 1930-ban ARAD NAGYVÁRAD SZATMÁR 46 085 29 978 58 421 42 623 33 094 21 916 10 279 30 370 3 604 22 412 986 16 251 28
