Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

képet kapunk. Személyes tapasztalatból tudom, hogy a visszatért városok és egész vidékek a magyar közigazgatás és katonaság bevonulása után egyik napról a másikra visszanyerték magyar jellegüket.

Tény, hogy a nagyhatalmak közül egyedül az Egyesült Államok kísérelte meg Párizsban a gyűlölettől és bosszútól diktált «békeszerződést» enyhíteni. Ez azonban korántsem menti fel az Egyesült Államokat a Kárpátmedence kétszeri élveboncolásának történelmi felelőssége alól. Tudták ezt ők maguk is. Cavendish CANNON, a State Department államtitkára, hogy főnökének, Bymesnek az erdélyi kérdésben elszenvedett kudarcát és a Párizsi béke brutalitását az amerikai magyarok és a külvilág előtt leplezze, 1946. júliusában magához hivatta dr. Kerekes Tibort, az Amerikai Magyar Szövetség (AMSZ) titkárát és memorandumot íratott vele a párizsi békekonferenciához. Az így megrendelt memorandumban elismerték a magyar nemzet háborús bűnösségét, lemondtak ősi magyar területekről, egész Erdélyről és az idegen uralom alá kényszerített magyar milliókról, amivel szemben csak a még magyar többségű határmenti sávok egy részének a visszacsatolását és Erdély «önállósítását» kérték. (Az AMSZ ezt a memorandumot «A Just Peace For Hungary» címen 1947-ben ki is nyomatta.)

De a románoknak sem volt tiszta a lelkiismeretük. Amint értesültek róla, hogy Byrnes 1945 szeptemberében a külügyminiszterek tanácsán felvetette az erdélyi kérdést, Groza Péter, román miniszterelnök azonnal hajlandó lett volna visszaadni Szatmár, Bihar és Arad vármegyéket, ha az ott lakó románok helyébe áttelepíthette volna a székelyeket. Szerencsére ajánlatát még Nagy Ferencék sem fogadták el.

Trianonban a magyar békeküldöttség gróf Apponyi Albert vezetésével és az egész világot bámulatbaejtő felkészültségével mindent elkövetett a szörnyű nemzeti tragédia csökkentésére. Eredménytelenül. 1946-ban a muszkavezető, szovjet kollaboráns Nagy Ferenc kormányának békéscsabai könyvkereskedőből előléptetett külügyminisztere, Gyöngyösi J. vezetésével a «magyar» békeküldöttség már csak fejet bólogatni ment Párizsba a Kreml parancsára, nemcsak a háború előtti határok visszaállításához, hanem Csehszlovákiának «hadászati» megokolással újonnan odaajándékozott, a Duna jobb partján fekvő három magyar faluhoz — Horvátújfalu, Oroszvár, Dunacsúny — is. Az amerikai magyarok is amíg 1919-en szervezetlenül, némán szemlélték a magyarság élethalálharcát, addig 1946-ban a már ismertetett memorandumukkal egyenesen az ellenség malmára hajtották a vizet.

De mindentől eltekintve, a «népek önrendelkezési joga», aminek cégére alatt kétszer darabolták fel a Kárpátmedence egyedülálló földrajzi, gazdasági, hadászati, kulturális és politikai egységét, nem29