Virrasztó, 1973 (3. évfolyam, 3-4. szám)

1973-01-01 / 3. szám

21 Az utóbbi két évben kibontakozó horvát válság kapcsán több egyesült­államokbeli és kanadai horvát emigrációs szervezet washingtoni kongresszusa 1970. október 18-án hozott határozatának 2. pontja a Jugoszláviából kiváló független Horvátország területének UNO csapatokkal való megszállását kéri, s ebben Horvátország keleti határául a Drina—Száva—Duna—Tisza vonalat jelöli meg. (Danica, 1971. május 5.) A torontói horvát szervezetek 1972. január 16-án, dr. Pavelics halálának évfordulója alkalmából emlékünnepélyt rendeztek. Ez emlékünnepély meg­hívójának hátsó borítólapján feltüntetett Horvátország térképe már Bácskát Horvátország integráns részeként mutatja be. Egy évvel korábban, 1970. áprilisában megtartott horvát függetlenségi év­forduló emlékünnepélyére szóló meghívó borítólapján ugyanezen torontoi szervezetek által a Bácskára emelt igények még csak feltételesek, s elsősorban annak keleti felére vonatkoztak, amint a borítólapon lévő térkép mutatta. A horvát emigrációs közvélemény különben már 15 évvel ezelőtt sem tűrte, hogy politikusai a baranyai és bácskai igények tarthatatlanságára rámutas­sanak, mint tette ezt dr. Stjepan Buc, Zágráb volt képviselője, a Horvát Nem­zeti Tanács (Jelics csoport) volt főtitkára, aki a DFT-vel és a Magyar Fel­szabadító Bizottsággal folytatott megbeszélései alapján ilyen értelemben írt cikket a Katolikus Magyarok Vasárnapja 1956. február 19-i számában. E cikk miatt dr. Stjepan Bucnak le kellett mondania a főtitkári tisztéről, s a Drzava Hrvatska (Horvát Állam) szerkesztői posztjáról. E.) Éppen ezért helytelenítenünk kell a «Közös Magyar Külügyi Bi­zottság» vonalvezetését is, mert az elszakított területek kérdését nem iktatta programjába, s minden eddigi megnyilatkozásában tartózko­dott ennek felvetésétől. Ezt annál inkább nehezeményeznünk kell, mert e testület munkájában a «Magyar Felszabadító Bizottság», s egyes elszakított területi szervezetek (Csehszlovákiai Magyarok kai Erdélyi Magyarok Szövetsége (AEMSz) résztvesznek.22 Nemzeti Bizottmánya (CSMNB), Erdélyi Bizottság (EB) és az Ameri- Ily előzmények után nem keltett meglepetést, hogy dr. Eckhardt Tibor, a KMKB elnöke a trianoni évet megnyitó új évi üzenetében (1970. január 1.) elsősorban a yaltai status quo ellen foglalt állást, s figyelmeztette az emigrációt, hogy «a trianoni ország és nemzet­22 Az 1968. március 30-án az 1956-os szabadságharc 10 éves évfordulója alkal­mából életrehívott Koordináló Bizottságból megalakult «Közös Magyar Kül­ügyi Bizottság» 1969. június 1-én Torontóban megtartott ülésén az elszakított területi szervezeteket is meghívta tagjai sorába azzal az elkötelezettséggel, hogy az egyes elszakított területi kérdésekben a KMKB csakis az érintett elszakított területi szervezetekkel egyetértésben fog eljárni. Ugyanakkor a KMKB azonban nem tartotta szükségesnek, hogy már korábban elfogadott programját az elszakított területi kérdés beiktatásával forma szerint is össz­hangba hozza a területi szervek meghívásával. Dél-Magyarország Felszaba­dító Tanácsa ily értelmű írásbeli javaslatát a KMKB még válaszra sem mél­tatta. Épp ezért a DFT 1970 áprilisában megtartott közgyűlése határozatának megfelelően nem vesz részt a KMKB munkájában. 19

Next

/
Thumbnails
Contents