Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

Meggyőződésem, hogy Jugoszláviában előbb-utóbb bajok lesznek, legkésőbb Tito halála után, mely egész Délkelet-Európára és a Földközi tenger térségére is kihatással lesz. Hogy milyen közel volt 1971 decemberében Jugoszlávia a katasztrófához, legjobban bizonyítja: Tito maga bevallotta, hogy közel volt a katonaság kirendeléséhez.

Egy zágrábi lap, a VJESNIK, ezt írta: «Minden túlzás nélkül — egy polgárháború és külföldi beavatkozás küszöbén állunk» (nem a NATO-ra, hanem a Varsói paktum erőire célozva). Magyar vonatkozásban egy ilyen polgárháború súlyos következményekkel járna, mert nemcsak a szerb és a horvát nép között zajlana le, hanem Jugoszlávia népeit két táborra osztaná. Polgárháború esetén pedig a szerb tisztikar nagyrészének ellenséges, tehát szovjetbarát magatartása miatt, megint a szerencsétlen magyar kisebbség szenvedett volna legtöbbet.

Hogy milyen kiterjedésű harcokra került volna sor, arra abból következtethetünk, hogy a csehszlovák invázió után Jugoszláviában nemcsak a katonaságot, hanem az egész lakosságot felfegyverezték. A VJESNIK szerint második Vietnámra került volna sor, ahol Hanoi és Szaigon szerepét Belgrád és Zágráb vették volna át.

Nehéz megmagyarázni a múlt decemberi horvát eseményeket. Tudjuk, hogy négy teljesen különböző csoport volt aktív, amelyek között alig volt kapcsolat.

1. Az «Igaz Horvát Nacionalisták», akik önálló Horvát államot akartak és semmi mást.

2. Az «Őszinte Antikommunisták», akik Horvátországot a Nyugathoz akarták kapcsolni és a NATO-tól reméltek segítséget.

3. A Moszkva égisze alatt álló «Neo-sztálinisták», akik egy «önálló» Horvátországot akartak, mint integrált részét Oroszországnak.

4. Szerbia által támogatott «bajkeverők», akik zavargásokat akartak kirobbantani, hogy Szerbiának oka legyen közbelépni s átvenni — ha szükséges katonai erővel is —, a hatalmat Horvátországban.

Mind a négy csoport, Tito minden elfojtó igyekezete ellenére, továbbra is létezik és csak várja a megfelelő időpontot, hogy újra elkezdhesse tevékenységét.

Titonak az volt a szerencséje, hogy a katonaság beavatkozása nélkül tudta elfojtani a zavargásokat. Ugyanis a katonaság 75 százaléka a szerb tisztikar vezetése alatt áll. Egy katonai beavatkozás esetén a horvát s a velük szimpatizáló katonaság csatlakozott volna a felkelő polgársághoz, melynek következménye a polgárháború és Tito hatalmának megdöntése lett volna.

*

Horvátország jelenleg központi, tehát belgrádi uralom alatt van. A külföldön élő független horvát emigráció és a Moszkva pártfogá-34