Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
sa alatt álló emigráns tényezők azonban továbbra is tevékenyek. Utóbbiak termékeny talajra találtak a több mint félmillió emigráns horvát munkásság között. Nézetem szerint Jugoszlávia szétesését előkészítették. Az elégedetlenség magját elvetették, a Szovjetnek csak ki kell várni az aratás idejét. És bármi is történjék, Jugoszlávia soha a régi már nem lesz. Horvátország elit kommunista gárdáját eliminálták. 1972 január végéig 397 magas párthivatalnokot váltottak le ,mondattak le, ebből 357-et kizártak a pártból, többek között az élharcosokat : Dabcevic-Kucaric asszonyságot és Mika Tripalot. Hogy még nem lettek vád alá helyezve, az annak tudható be, hogy Tito el akar kerülni minden feltűnő politikai pert, mely csak újabb zavargásokra adna okot. Tito elégedetlenségét az «executive bureau» ellen is irányította, ahol a «proszovjet» elemeket leválttatta. Helyükbe megbízható, hű titoista tagokat nevezett ki, mint a szlovén Stane Dolancot, Kardelj pártfogoltját, akit mint esetleges utódját emlegetnek. Dolanc az «executive bureau» titkára lett, ami a kommunista hierarchiában egyike a legfontosabb pozícióknak. Dolanc anti-szovjet és pro-nyugat beállítottságú. A legkiemelkedőbb nem pártbeli kinevezés kétségtelenül a horvát Ivan Miskovic kinevezése az Állami Biztonsági Tanács vezetőjévé, aki jelenleg a legnagyobb befolyással rendelkező generális. Ez a két nem-szerb kinevezés kihangsúlyozza Tito elhatározottságát, nem engedi, hogy a szerb elemek — akik a tisztikart dominálják, — újabb befolyást nyerjenek (emlékezve Szimovics puccsára). Nem szabad elfelejtenünk, hogy a többségben lévő szerb tisztikar a legnagyobb pro-szovjet jugoszláv csoport. Tito elgondolása kézenfekvő: meg kell akadályozni a szerb proszovjet katonai puccsot. * Oroszország öt évszázadon át harcolt azért, hogy a Balkánnal megnagyobbodva a Földközi tengerre és az Adriára kijusson. Jelenleg azonban a Balkánért folyó versengés nemcsak a pro-szovjet, pronyugat, hanem a pro-kína elemek között is folyik. A Szovjet tudja, hogy Közel-Keletet ellenőriznie kell, ha Kína fölé akar kerekedni, ezt viszont egyedül az arab államokkal nem tudja elérni, hacsak nem kockáztat: 1. nukleáris háborút az USA-val; 2. távolkeleti háborút Kínával; 3. felkelést a délkelet-európai államokban. Moszkva tisztában van azzal is, hogy mind a három eshetőség egyszerre is bekövetkezhet. 35