Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
Sajnos, az erdélyi magyarok—székelyek tervszerű irtása nem újkeletű; immár 5 évtizede — 1918-tól napjainkig — folyik nyíltan, vagy burkoltan, de megszakítás nélkül a művelt, keresztény Nyugat szemeláttára, hallgatólagos beleegyezésével és támogatásával. A Trianonban román uralom alá kényszerített 1 800 000 magyarból, aminek a legkisebb természetes szaporulat mellett is ma minimálisan 2 500 000-nek kellene lennie, a románok szerint csak 1600 000 él, nem Erdélyben, hanem egész «Nagy-Romániában», ahol már Trianon előtt is szépszámmal éltek magyarok, hogy csak a moldvai csángókat és azt a furcsa, de való tényt említsem, hogy egészen a legutóbbi időkig Budapest után Bukarest volt a legnagyobb magyar lakosságú város. A románok 1918-ban, be sem várva a béketárgyalásokat, azonnal megkezdték a magyarok kiűzését Erdélyből. Egy-két év leforgása alatt 197 ezret üldöztek, utasítottak ki. 1922—39 között a románok önkénye elől mintegy 28 ezer vándorolt ki önként. Arról pedig még csak hozzávetőleges adat sincs, hogy különböző módon — földreform, gazdasági, közigazgatási, stb. intézkedésekkel — hány ezer magyart kényszerítettek a Regátba áttelepedni. De a bebörtönzöttek, internáltak ezreinek kálváriájáról, durva bántalmazásáról — nyilvános megbotozás, stb. — és csak a magyarokat sújtó, rafináltan kieszelt jogfosztások tömegéről is köteteket lehetne írni.3 Bár nem tartozik szorosan a tárgyhoz, mégis mint példanélküli, kirívó esetet, itt kell feljegyezni a következőt is. 1919. nyarán, a román megszállás idején Hódmezővásárhelyen, egy csütörtöki hetipiaci napon, hajnalban a Kossuth teret román katonaság vette körül, úgyhogy oda mindenki bemehetett, de ki nem jöhetett senki. 9 óra tájt a téren lévőket — férfiak, nők, gyermekek vegyesen — összeterelték és elindították Orosháza felé, «útjavító» munkára. A várostól 8—10 km-re megállították őket és Nagy Dezső doktor tanyáját körülvevő fal mellé terelték őket pihenni, mikor a szemben lévő kukoricásból az előre felállított két géppuska megszólalt és az egész tömeget legéppuskázták. Senki sem maradt életben. — Másnap a bukaresti lapok közölték, hogy Hódmezővásárhely határában Orosháza felé előnyomuló kommunista csapatot a román katonaság szétverte és közel 200 halott maradt a helyszínen.4 1940-ben, a második Bécsi döntés után, annak ellenére, hogy a románok, mint a Tengely-hatalmak tagja velünk is szövetségesek voltak, mintegy 50 ezer délerdélyi magyart dobtak át a határon, minden ingó és ingatlan vagyonuktól megfosztva, egyszál ruhában. A magyarellenes intézkedéseket, ha egyáltalán lehetett, mégjobban megszigorították. A hadköteles férfiakat, mint megbízhatatlanokat, munkás-alakulatokba sorozták és ezeknek a kiképzetten és fegyver nélküli alakulatoknak a zömét az oroszországi hadjáratban az első 21
