Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

Oláh vérengzések Erdélyben

(Ez a tanulmányom rövidebb formában megjelent a Lármafa 1963. évi

3. sz-ban, kivonatosan az Északi Fény 1963. dec. 1-i, 600. ünnepi és a Duna

1964. febr. 18-i számában. Az adatait felhasználta a Magyar Népirtás Elleni

Bizottság (New York) 1963. októberben szerkesztett Memorandumában.)

A második világháború után először Edward CRANKSHAW hívta fel a világ figyelmét a román uralom alá kényszerített magyarok tervszerű irtására, ami ugyan bejárta az egész világot és általános felháborodást váltott ki, de azután annyiban is maradt.1

Ceausescu, hogy kifogja a szelet a vitorlákból, merész diplomáciai játékba kezdett, aminek leglátványosabb állomásai diplomáciai kapcsolat létesítése Nyugat-Németországgal, román—jugoszláv védelmi szövetség, Ceausescu pekingi, Nixon romániai és Ceausescu amerikai látogatásai voltak.

Moszkva urai, miután sem katonai, sem gazdasági fenyegetésekkel és rendszabályokkal nem tudták Ceausescut észretéríteni, a legolcsóbb, de a leghatásosabb eszközhöz folyamodtak: tudomására adták, hogy ha nem tér vissza Moszkva hűségére, Erdélyt Magyarországhoz csatolják vagy legalább is «önállósítják». Hogy ezt menynyire komolyan vették, bizonyítja Komócsin, «magyar» pártideológus tavaly nyári kemény figyelmeztetése Bukarest felé, amit csakis Moszkva engedélyével tehetett meg. Erre Ceausescu, feledve Maot, Nixont és marxista elvbarátját, Titot is, egyszerre kezes báránnyá változott, hiszen nincs az az áldozat, amit a románok Erdélyért meg ne hoznának. Moszkva, hogy végleg lezárja ezt a kellemetlen közjátékot, az utasítására nemrég még románok ellen fenekedő Kádárt elküldte Bukarestbe és aláíratta február 24-én a 20 évre szóló magyar—román barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést. Érdemes megnézni az aláírás aktusáról készült képen Ceausescu diadalittas, hogy ne mondjam, sátáni mosolyát.2 Nem is csoda, hiszen 1969-ben Nixon látogatásával a Nyugat, most pedig Moszkva szentesítette újabb 20 évre Erdély birtoklását.

Szóval, Moszkva ismét Erdéllyel és 3 millió magyar rabszolgaságával fizette meg a hűtlenkedő románok visszatérését. Ezzel a román uralom alá kényszerített magyar milliókra ismét ráhengerítették 20 évre a sírkövet. Hogy aztán lesz-e ebből feltámadás, azt csak a jó Isten tudja, mert a románok mindent el fognak követni, hogy ez alatt az újabb 20 éves «türelmi idő» alatt a «magyar kisebbséget» végleg felszámolják.

20