Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

Területi veszteségeinket tárgyalva, Tisseyre érinti az oláh rablásokat 1919-ben. (Pl. «csak» 1802 mozdony, 50 000 hektó tokaji bor stb. — Az erdélyi rumének eredetére és betelepítésére Elisée Reclus: Nouvelle géographie universelle, Paris 1878, III. 350 sk. 1-ról kitűnő idézet. Ugyancsak a szerbekre vonatkozólag 348. 1-ról!) Fölemlítve az utódállamok részéről az elszakított magyarokkal szemben elkövetett kegyetlenkedéseket s általában is a kisebbségi jogok durva megsértését, céloz arra, hogy mindez a nem-magyar nemzetiségek ellenkezését is kiváltotta. (Pl. 23 sk„ 35 sk., 41. sk. 1.) Ez a sommás ismertetés meggyőzheti az olvasót, hogy Tisseyre tiszteletreméltó erőfeszítéseivel szemben csak valóban pokoli erők akadályozhatták meg a békés revízióra irányuló törekvéseket a 20-as évek elején.

Bainville, de Monzie és Tisseyre után nem kisebb személyiség, mint Wladimir d’Ormesson foglalkozott a párizskörnyéki békéknek tarthatatlanságával. Könyvének címe maga is eleget mond: «Nos illusions sur L’Europe centrale» (Paris 1922, éd. Plon, 142 1.) — A hivatásos diplomata és ragyogó stiliszta kendőzetlenül feltárja Közép-Európa valóságos viszonyait s habozás nélkül kijelenti, hogy Párizs reménykedése a kisentente politikai, gazdasági, katonai egyensúlyozó képességébe — katasztrófa-politika... A magyarokat, ha nem is tünteti ki melegebb rokonszenwel, de figyelmezteti honfitársait, hogy az «elszenvedett csonkítások» nem maradnak hatás nélkül a magyaroknál. (25. 1.) 1933-ban Eugène Paumés: Árpád blessé ou la Hongrie nouvelle (A megsebzett Árpád vagy az új Magyarország) Paris, 1933, d’Hartey, 158 1. c. munkájához d’Ormesson előszót írt.

Szélesebb rétegek fölvilágosítását célozta az ezidőtájt meglehetős népszerűségnek örvendő «Les Oeuvres Libres» (Paris, éd. Fayard et Cie) sorozatos kiadvány VIII. kötetében (247—288. 1.) 1922-ben Jean de Bonnefon «Voyage d’exploration en Hongrie inconnue» (Földerítő utazás az ismeretlen Magyarországon) c. írása. Ha a keret és egyegy részlet inkább a ponyvákra emlékeztet, a szerző tesz olyan megfigyeléseket, amiket jó, ha emlékezetükbe vésnek a trianoni kérdéssel foglalkozók. Írónknak szemébe ötlik, hogy «nincs a városoknak egy köve, a magyar földnek egyetlen röge..., amelynek ne lenne helye a nemzet történelmében.» (259. 1.) Észrevételéhez találón fűzi Fénelontól ezt: «Amikor egy hercegnél hiányzik Homeros, ez azért van, mert nem méltó rá», viszont a magyar egész léte történelem! (Bonnefont egyébként az elsők között említhetjük, aki valószínűleg Duc de la Salle de Rochemaure «Gerbert» (Paris, 1914. éd. E. Paul műve nyomán hangsúlyozza II. Szilveszter pápa fontos szerepét Európa megalkotásában. (262. és 265. 1.) — Bonnefonnak feltűnt a nemzet egysége: «Katolikusok, protestánsok vagy izraeliták, a magyaroknak roppant egységük van és élniakarásuk.» Mária Terézia, II. József és a legválogatottabb administrátorok sem tudták

9