Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
komoly tökéletlenségei iránt, amelyeket jóindulatú emberek fogalmaztak alávetve anyagi, ideológiai és lélektani kényszerűségeknek, amelyek nem engedték, bármi volt is az óhajuk, uralni a problémát.» Amint a későbbiekben a könyvből kiderül, a dicső fogalmazók nem is voltak olyan jóindulatúak. Sem jóindulat, sem tárgyilagosság nem irányította a győzes államférfiak törekvéseit. Jellemző erre a könyvben idézett néhány vélemény. Clemenceau jelentette ki 1919. március 25-én: «A magyarok és vezetőik megátalkodott ellenségeink voltak, mint Tisza, aki közvetlenül felelős a háborúért», vagy André Tardieu: «Nincs kegyelem Magyarország számára!» Jegyezzük meg, hogy André Tardieu volt a Trianoni békét előkészítő bizottság elnöke. Stephen Pichon írta 1919. március 31-én: «A Magyar Kormány felelőssége a háború eredetében rettenetes. Elég emlékezni Tisza szerepére.» Ma már tudjuk, hogy Tisza István szerepét a háború kitörésében Benes ferdítette el a legaljasabb rágalmakkal. A Történelem előtt azóta tisztázódott az ügy, de 1919-ben «senki nem tudott, és nem ok nélkül, válaszolni Benes álnok rágalmaira. A teremtett légkörben Magyarország viselte a következményeket.» Terjedelmes fejezetben tárgyalja Benes tevékenységét «Benes diadala» címmel. Érdekes figyelemmel kísérni e fortélyos politikai kalandor színváltozásait a körülményektől függően. 1908-ban például Benes még így írt a Monarchiáról: «A Birodalom különböző nemzetei között létező szoros politikai és történelmi kötelékek túl erősek ahhoz, hogy fel lehessen őket bontani.» 1916-ban Párizsban már francia nyelvű kiáltványban követeli habzó szájjal: «Détruisez P Autriche-Hongrie!» (Romboljátok le Ausztria—Magyarországot!» Különösen tanulságos Benes viselkedése a szlovák vezetőkkel szemben, akik csukott szemmel rohantak az ügyesen álcázott csapdába. Benes «ragyogó» pályafutása iskolapélda arra, hogyan lehet hazugságokkal, csalással, gyilkolással, árulással és ravasz fortéllyal egy országot összelopni. Jacques Mordal végül megállapítja, hogy ebből sem a cseh, sem a szlovák nemzet hasznot nem húzott. Amikor a felelősek rájöttek a csalásra, már késő volt, hiába írta Lloyd George 1928-ban «bizonyos szövetségeseink által a béketárgyalások alatt nyújtott dokumentáció hamisított és hazug volt», az 1919-ben rajzolt határok megpecsételték már Európa sorsát. A szerző egy teljes fejezetet szentel a Trianoni békének, «Magyarország feldarabolása» címmel, melyet így kezd: «Az összes legyőzött hatalom közül egyet sem sújtottak olyan súlyosan, mint Magyarországot, amelynek ítélete egyenlő volt a kivégzéssel. Mondjuk inkább, hogy kivégezték ítélet nélkül, mert a Trianoni béke csak szentesítette az osztozkodást, amelyik sok esetben cigányvásárra hasonlított.» Ezt mi tudjuk, de az átlag francia olvasó nem tudja s e sorok nagy értéke abban áll, hogy egy ismert francia történész írta 14
