Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
ENDREY ANTAL: A virrasztókhoz Barátaim, kik szerte a világon éberen őrködtök az éjszakában, a déli Öceán partjairól köszöntelek. Még ég a láng lelketek mécsesében, és gondolataitok messze szállnak, boldogabb korokba, amikor még tisztán ragyogott az ég nemzetünk felett, és nem volt puszta szó a szabadság és emberszeretet. A világ, melyben éltek, halotti lepellel borította be hazátok és sírjára kemény szerződések pecsétjét ütötte. A magyar nemzetiség huszonhat éve sírgödörben hever, mert így döntötték el kegyetlen keleti pribékek és jellemtelen nyugati politikusok. Benneteket szétszórtak a szélrózsa minden tája felé, idegen csillagok alatt töltitek napjaitok és idegen országok lesik, mikor merültök el népeik tengerében. De ti mégis égre emelitek szemeiteket a vak sötétben és lelketek lámpását magasra tartva, keresitek az ösvényt, amely a hajnalhoz vezet. A félelmetesen megnövekedett Kelet pokoli rögeszmék igájában tereli szolgasorsa vetett népeit, Istent tagadva tiporja az emberiség legszentebb jogait és vad dühében már-már túlcsap atomfegyverekkel is nehezen tartott korlátain. A szabad Nyugat léha elvtelenségbe süllyedt, erkölcsi eresztékei recsegnek-ropognak, az aranyborjú körül járt tánc vad üteme egyre fokozódik és a lelki bomlás már őrületté fajul, míg Róma ég és a végvárak egymás után esnek el. Ember legyen a talpán, aki megáll ebben a viharban! És mégis, nincs ma a világnak olyan tája, ahol ne volnának magyarok, akik megállnak. Ti vagytok ezek a magyarok, barátaim! A Kárpátok hegykoszorújától az Andesekig és a Kilimandzsáróig, a Duna völgyétől a Missziszippiig és az Amazonig töretlen fénnyel lobognak a magyarok mécsesei. A Boldogasszony népe ez, amely virraszt az éjben. A világ nem látja ezeket a fényeket, mert vak, sötét, meddő és üres. De látja és számontartja őket ott fenn az égben az Isten. És mivel számon tartja, vigyáz is rájuk, hogy ki ne aludjanak. Barátaim, ez a világ már megítéltetett. Mivel béke nem volt benne, csak megalkuvás, szeretet sem, csak számító üzletelés, kímélet sem, csak alattomosság, előbb-utóbb össze fog roppanni, mint egy korhadt faváz, melyet belőlről megőrölt a szú. 7
