Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-06-01 / 4. szám

Az új világ kovásza ti vagytok. Ti és a sok-sok igaz ember, aki ma éppúgy belső szigetországába szorítva él, mint ti. Ezekre és reátok vár, hogy a mai világ romjaiból igazabb, emberibb világot építsetek.

»Nem tudjátok sem a napot, sem az órát!» Nemcsak a halál jön váratlanul, a feltámadás is. Kis, emberi mivoltunkban szorongva nem tudjuk felmérni az Isten terveit, de az idők változásának jeleit, ha figyelmesen kutatjuk, észrevehetjük. Talán az is jel már, hogy a Mindenható gondolatainkat a feltámadás felé irányítja.

Nincs-e hát ideje már, hogy összeszedjük egymást? Széjjel a világban virrasztó magyarok, miért virrasztunk annyira egyedül? Miért élünk apró kis körökben, befelé nézve, magányosan? A közös feladat közös munkát, közös harcot követel.

Mindnyájan egy nemzet fiai vagyunk. Egy a hazánk, egy a reménységünk. A feltámadás is egy, melyért küzdenünk, melyre készülnünk kell. Fogjuk meg hát keményen egymás kezét. Lépjünk ki a magárahagyottság szűk korlátái közül, legyen belőlünk végre megint nemzet, mely egy akarattal halad az úton, amelyet az Isten számára kijelölt,

Épp elegen vannak, akik elcsüggedtek, útfélre estek, messze elmaradtak: hát legalább a virrasztók legyenek egyek, hogy együtt várhassuk meg, míg hajnal szökken az égre.

Emberi szemünk nem tudja, mi az, amit az éjszakában derengeni vél, hajnalpír-e vagy az elhamvadni készülő világ tüze, de túl a láthatáron, halálos biztonsággal emelkedik a nap. Nekünk talán lassúnak tűnik, de egyszer feltartóztathatatlanul felragyognak sugarai.

Jaj nekünk, ha álomba merül ten ér az a pillanat! Jaj, ha kifogy az olaj mécsünkből! Nem lesz belőlünk nemzet soha többé.

Ébresztgessük és erősítsük hát egymást, hogy egyikünk se vesszen el a sötétben. Húzódjunk egymáshoz közelebb, s akinek több olaj van korsójában, töltsön a másik mécsesébe. Legyünk tettekben is, ne csak szavakban, testvéri magyarok.

És imádkozzunk az Egek Urához, gyermeki lélekkel, minden nap: hogy könyörüljön meg szétszórt nemzetünkön, és ne legyen már olyan hosszú ez az éjszaka.

8