Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
nevet Eiöhme-vel helyettesítették, de a magyarországi németek kiejtésében. A magyarországi németek az «0« betű helyett «é» betűt ejtenek ki: így pl. Königet Kénichnek; a szó kezdetének «b» betűjét pedig kemény «p»-nek: még Hazánk fővárosa nevét is Pudapestnek ejtik. Így lett Böhme-ből Péhm és a község elnevezése «Csehimindszent». Ennél a közbevetésnél fontosabb a család származása. Mindenekelőtte megállapítjuk, hogy a Péhm családban a «feleség», az anya neve Kovács Borbála. Ez a Kovács család ősi magyar család, amely már 1663-ban nemesi rangra emelkedett. Ebben a családban ilyen tősgyökeres magyar nevekkel találkozunk: Csáky, Zrínyi, Szalay, Takács, Szíjgyártó, Horváth, Vass, Eörszily stb. A Péhm család férfiágára vonatkozóan külön kiemeljük, hogy a család egyik őse kivette részét a törököknek Magyarországról való kiűzéséből: a Zala megyei Kiskomáromnál halt hősi halált. A Péhm család ennek a ténynek bebizonyítására nyerte 1733-ban a magyar nemességet. A mondottakhoz még hozzátesszük, hogy a Péhm család női ágán ilyen neveket találunk: Mátyás, Rigó, Németh, Csordás, Molnár, Varga. Mint említettük, Mindszent és vidékén az ország legszíntisztább magyarsága lakott, így a család férfi ivadékai csak magyar származású leányokat vehettek feleségül. Mindszenty hercegprímás egyebekben annál inkább viselte tisztelettel és hálával atyja nevét, mert egyik őse a török elleni küzdelemben, tehát a keresztény Magyarországért áldozta fel életét. Mint a veszprémi egyházmegye főpásztora 1941-ben magyarosította szülőfalujáról Mindszenty re nevét, — Vecsey dr. szerint «a féktelen pángermán agitáció elleni tiltakozásból»: ugyanis a propaganda hatására már régebben magyarosított neveket ezrével visszanémetesítették. Remélem, hogy a fontiek ismerete után nemcsak méltányolni, de magunkévá is fogjuk tenni élő vértanunk, Mindszenty hercegprímás fönséges hitvallását: «Őrségen állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kötelességet rótta rám a nagyvilágon legárvább népemnek történelmi szolgálata. Nemzetem sorsa mellett a magam sorsa nem számít.» Fr. Király Kelemen OFM. * Nevem után hozzáteszem, hogy magam sváb—német községből származom, a bácskai Szentfülöpről, amely község ugyan már nem létezik, mert Tito partizánjai kiirtották. Én a «magyar barátoknál» ismertem és szerettem meg a «nagyvilágon legárvább népünket» és ezért «a sváb—német» származásom létére tartottam szükségesnek, hogy a fönti helyreigazítást megírjam. (Kanadai Magyarság 1971) 6