Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-06-01 / 4. szám
DR. HECKEN AST DEZSŐ: Nyugat-Magyarország Az Osztrák—Magyar Monarchia felbomlása után Ausztria és Magyarország államközi kapcsolatainak az egyik sarkalatos problémája a nyugatmagyarországi végek hovatartozása volt. E határvidéket a honfoglalás óta a magyarság birtokolta és pár éves erőszakos bitorlás kivételével ezek a nyugat-magyarországi részek mindig a történelmi Magyarország birtokállományához tartoztak. Hovatartozása az osztrák-magyar birodalom keretein belül évszázadokon át nem is tartozott a vitás kérdések közé, bár — a közfelfogástól eltérőleg — a nyugatmagyarországi kérdés nem új keletű és nem is az első világháború szülötte, ha testet ténylegesen Trianonban öltött is. A történelmi Magyarországnak az a része, amelyet 1920-ban Burgenland néven Ausztriához csatoltak, sem földrajzi, sem történelmi, annál kevésbé közigazgatás-politikai fogalom: ugyanis ez a terület — Moson-, Sopron- és Vas-vármegyék nyugati részei — egyrészt oly szervesen függ össze Dunántúl és Kis-Alföld nyugati részeivel, hogy azoktól földrajzilag el sem választható; másrészt ez a terület ezeréves történelmünk során soha önálló közigazgatási vagy másfajta politikai egység nem volt. Ez a terület, mióta a magyarok a Kárpátmedencében megjelentek, megszakítás nélkül Magyarország szerves része volt, sőt az eredeti határ nem is a Lajta-hegység volt, hanem a Lajta folyó, a köztük lévő területet Magyarország az 1328. évi brucki szerződéssel vesztette el. Tehát az osztrák propagandának az az állandóan hangoztatott állítása, hogy Burgenland többszáz éves különélés és hűtlenség után visszatért az anyaországhoz, merőben ellenkezik az igazsággal és minden történelmi alapot nélkülöz. Ezért Ausztria, a párizs-kömyéki békék idején, amikor bejelentette a nyugat-magyarországi területekre való igényét (jóval többet követelt a mai Burgenlandnál), mindig gondosan elkerülte a történelmi jog kérdését s a néprajzi és gazdasági meggondolásokat hangsúlyozta. A néprajzi elv és azon keresztül idegen területek igénylése nagyon is ingatag érvelés, mert hiszen az erőszakos betelepítés és kitelepítés fogalma és gyakorlata nem új keletű. Gondoljunk csak Észak-lrországra, ahol a lakosságcsere napjainkban bosszulja meg 32
