Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-10-01 / 2. szám
Habár Magyarországnak megcsonkítása a nemzeti önrendelkezés nevében történt, bármely számítás szerint is, jelentős számú magyar került az utódállamok fennhatósága alá, több, mint 3 V2 millió. Tehát amíg a békeszerződés alkotói a népi elvet olyan általános érvényűnek tekintették, amely minden történelmi, gazdasági vagy egyéb meggondolásoknak alá kellett rendelni, ugyanakkor a gyakorlatban ezt az elvet súlyosan megsértették Magyarország kárára. És azok az egyéb meggondolások sem voltak megvetendők. A történelmi Magyarország olyan tökéletes földrajzi egységet alkotott, amelynek nehéz párját találni az egész világon. A Magyarországot megcsonkító békeszerződés nem a központtal összeköttetés nélküli, kívül álló részeket vágott le, hanem szerves összeköttetéseket vágott át, elválasztva a nyersanyagforrást a gyárteleptől, az elsődleges termelést a feldolgozó ipartól, a kész ipari cikket a fogyasztótól. A Trianoni békeszerződés két fontos fejezetet tartalmazott: a jóvátételi rendelkezéseket és a fegyverkezés korlátozását. A jóvátételi rendelkezések nem határozták meg, hogy Magyarország mekkora összeget fog fizetni, csupán megállapították, hogy Magyarországnak jóvátételt kell fizetnie, amely teher Magyarország javain és anyagi forrásain elsőbbségi joggal rendelkezik. A fegyverkezési rendelkezések Magyarország fegyveres erejét 35 000 főnyi tiszt és legénységből álló hivatásos (zsoldos) hadseregre korlátozták, mely kizárólag a belső rend fenntartására és a határok őrzésére volt használható. Az engedélyezett fegyverek szigorúan korlátozottak voltak. Nehéz tüzérség, harckocsik és légi erő tartása tilos volt; a rendelkezések végrehajtásának ellenőrzésére a Szövetséges Ellenőrző Bizottság volt illetékes.» (Különben Maccartney professzor jól beszél magyarul, 10 évig a Budapesti angol követség kultúr attasé ja volt és fentnevezett könyvében az I. világháború utáni magyar viszonyokat tárgyilagos józansággal rajzolta meg.) Eddig az angol tudós, akit nem lehet elfogultsággal vádolni. Ily tömör rövidséggel nem lehet elmondani, hogy ez a magyarság életében mit jelentett. A megszállt területeken maradt magyarság élete egy szakadatlan szenvedés, megalázás, gyötrelem. Akik a Csonkaországba menekültek, — ugyanis az utódállamok nagyon sokat rögtön kiutasítottak — évekig laktak vasúti kocsiban; a teljesen kifosztott ország nem tudott munkát adni; a pénz — még az Osztrák-Magyar Bank által kibocsájtott un. «kék pénz» (lebélyegezve) — értéke teljesen bizonytalan. 1920. februárjától a békeparancs aláírásáig, június 4-ig, Csonka- Magyarország teljes nemzetközi blokád alatt élt: még a külföldről érkező, magán-leveleket sem engedték át. A gazdasági élet teljesen leállt és kialakult egy új kategória, a lánckereskedők és a síberek 20
