Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-10-01 / 2. szám
húzással kijelölt Benárd Ágost népjóléti miniszter és Drasche-Lázár Alfréd képviselő írják alá a békeparancsot. A szörnyű, ötvenegy hónapos háború után eszméletre ébredő magyarság felháborodása robbanásig feszül — Budapesten erős rendőri készültséget rendelnek el, mert a párizsi aktus minden mozzanatáról távirati értesítés érkezik. Ebben a légkörben alakul ki a Nemzetben a fogcsikorgató, elszánt akarat: «Nem, nem, soha!» A Trianoni békét az Egyesült Államok nem ismerte el és Magyarországgal külön-békét kötött 1921. augusztus 29-én, Budapesten. Itt még meg kell jegyeznünk, hogy például az angol békedelegáció gazdasági főszakértője, Keynes John Maynard, cambridge-i egyetemi tanár már 1919. május 7-én azzal hagyta ott a párizsi békekonferenciát, hogy annak munkájából nem lesz béke, hanem örök háború! Ugyancsak Lord Boyle, Anglia legkiválóbb jogásza, oxfordi egyetemi tanár, volt miniszter és nagykövet 1919. decemberében írásban felhívja az angol kormányt, hogy: «A területi határozatok végleges meghozatala előtt pártatlan bizottságot küldjenek Erdélybe, mert ha igazságtalanul ítélnek, akkor ebből háborúk és egyéb veszedelmek kútforrása lehet.» 1922-ben jelent meg S. Jean Desthieux: «La paix n’est pas faite» (Nincs béke) című könyve, amely a békeszerződések revízióját követeli. Most pedig nézzük meg közelebbről, mi is volt ez a «Békeparancs»? Vegyük egy idegen, egy angol írását, aki elfogultság nélkül szemlélte ezt a szörnyű igazságtalanságot. C. A. Maccartney egyetemi tanár 1958-ban kiadott angol nyelvű könyvében — «October fiftheent» (Október 15-e) — a Trianoni békeszerződésről a következőket írja: «Tehát minden esetre szükséges megemlékezni arról, minden bírálat, vagy mentegetés nélkül, egyedül a tények alapján, hogy mit jelent a Trianoni békeszerződés Magyarország számára. Végetvetett annak a történelmi államnak, amely fennállott a IX. század óta, amióta Árpád átvezette harcosait a Kárpátokon: Magyarország 282 867 km2-éből (Horvát-Szlavónia nélkül) 4 020 km2 Ausztriának, 61 633 km2 Csehszlovákiának, 589 km2 Lengyelországnak, 103 903 km2 Romániának, 21 km2 Olaszországnak, 29 547 km2 Jugoszláviának, mely még Horvát-Szlavónia 42 541 km2 területét is megkapta; Magyarország 21 237 898 lélek lakosságából 291 618 lélek Ausztriának, 3 517 568 lélek Csehszlovákiának, 23 662 lélek Lengyelországnak, 5 257 467 lélek Romániának, 49 806 lélek Olaszországnak 1 509 295 lélek Jugoszláviának, melyhez még jön 2 618 117 lélek Horvát-Szlavónia; 92 963 km2 maradt Magyarországnak 7 970 365 lélek maradt Magyarországnak. 19
