Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

mind a három ellenfelével szemben elegendő, jó haderőt tud kiállítani. Akkor semmi szín alatt sem tudják a románok, csehek, szerbek az ország kétharmad részét megszállni.

Amikor Károlyi látta, hogy a lassan eszméletre ébredő nemzeti irányzat el fogja söpörni, 1919. március 21-én átadta a hatalmat Kun- Kohn Béláéknak. Ekkor látunk pajeszes vörös katonákat, bőrkabátos terroristákat és különböző bűnözőkből lett «népbiztosokat». Csepelen, a munkásság fellegvárában puskatussal verik a munkásasszonyokat, akik tüntetni mertek, mert hiába álltak sorba élelmiszerért.

Megindult a magyar nép rendszeres kifosztása rekvirálások formájában s ahol az elkeseredett nép tiltakozni merészelt, oda kirobogott Szamuelly Tibor páncélvonatos terrorcsapata és akasztotta, gyilkolta a parasztokat, munkásokat és értelmiségieket egyaránt. 133 napig garázdálkodtak a kommunisták, míg végül a munkásság is ellene fordult a csőcselékből összeverődött terroruralomnak. Csak a szociáldemokraták segítségével tudtak kiszökni a «népbiztos elvtársak» Ausztriába, ahol hasonló felfordulás, ugyancsak szociáldemokrata uralom volt.

Az oláh «hadsereg» — Entente utasításra — megszállta az országot, azon a címen, hogy a bolsevistákat ők kergették ki. Az oláhok azután elvitték még azt a keveset is, ami megmaradt: vasúti kocsikat, mozdonyokat, gépeket, bútorokat, mindenféle hadianyagot, amihez csak hozzáférhettek. Bandholz Harry amerikai tábornoknak, aki a Szövetséges Katonai Ellenőrző Bizottságnak volt az elnöke, köszönhető, hogy a Nemzeti Múzeum kincseit nem rabolhatták el: korbáccsal verte ki a román tiszteket és katonákat a Nemzeti Múzeumból.

így készítettek elő bennünket a békeszerződés aláírására. Ekkor vettük észre és igazolódott be egyes jóllátó magyarok állítása, hogy nekünk komoly belső ellenséggel is számolnunk kellett volna, de ekkor már késő volt, szinte bilincsbe voltunk verve.

A magyar megbízottakat 1920. januárjában rendelték Párizsba. A bizottságot január 7-én, a Gare de l’Est pályaudvarra való megérkezésük után, a követi jogok évezredes érvényének flagráns megsértésével, azonnal letartóztatták és internálták őket a «Chateau de Madrid» nevű szállodába. Nyolc napi fogságuk ideje alatt senkivel nem érintkezhettek. Az aláírandó békeokmányt január 15-én adták át és arra a választ magyar részről 16-án kellett megadni. Hiába fejtette ki gróf Apponyi Albert a követelések képtelenségét és hiába követelte a «wilsoni elvek» alapján a népszavazást, a konferencia egy betűt sem volt hajlandó azon változtatni. Apponyi, Albert erre lemond, megtagadja az alárást azzal: «Száradjon el az a kéz, amely ezt a nemzetgyilkos okiratot aláírja.»

Ezek után a magyar kormány kénytelen egy másik delegációt küldeni azzal az utasítással — aláírni! Így 1920. június 4-én a sors18