Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

1915. május 23-án Olaszország is hadat üzent a Monarchiának s így most már sehol sem tudott a Monarchia hadereje komoly döntést kicsikarni. 1915. szeptemberében a német hadvezetőség Mackensent rendelte a szerb frontra, 10 német hadosztállyal — hogy végre a németek a törökök részére hadianyagot tudjanak szállítani. Ez az intézkedés a Balkánon meg is hozta a döntést: a szerb hadsereg három hét leforgása alatt összeomlott. A szerb hadvezetőség hadainak megmentésére más lehetőséget nem talált, minthogy a behavazott albán hegységen át az Adria partjára vezesse a még megmaradt egységeit.

Az olaszok elleni harcokban viszont, a rendkívül nehéz hegyiterepen sem a Monarchia, sem az olasz haderő nem tudott jelentékeny eredményt elérni.

1916. augusztus 27-én a románok is hadat üzentek a Központi hatalmaknak és 3 hadsereggel, vagy 200 000 katonával megrohanták a teljesen védtelen Erdélyt. Ezt a csúf orvtámadást megint csak Mackensennek kellett kivédenie, ami tökéletesen sikerült is, úgyhogy

1916. december 6-án elesett Bukarest. Ekkor már a német hadvezetés két ember — Hindenburg és Ludendorff — kezében volt, sőt hozzátehetjük, hogy az egész Központi hatalmak hadvezetését is ez a két zseniális hadvezér irányította.

1916. november 22-én meghalt Ferenc József osztrák császár és magyar király , s vele meghalt a Habsburg birodalom is, mert ami utána következett, már csak rövid, de véres utójáték volt. Ugyancsak ez évnek utolsó napján megkoronázzák Budán a trónörököst,

IV. Károlyt, mintha csak az év utolsó napja jelezné, hogy ő lesz az utolsó Habsburg.

1917. április 5-én Amerika is belép a háborúba a Központi hatalmak ellen és megindítja a szállításokat — most már nyíltan —* az Entente részére, majd csapatai is bevetésre kerülnek a Nyugati arcvonalon.

De az 1917-es esztendő az Entente-re is súlyos csapást mért: — Oroszországban kitört a forradalom (Kerenszky), majd novemberben a bolsevikiek kerülnek uralomra.

A küzdelem tovább folyik a végsőkig és már mindkét részről mutatkoznak a kimerülés jelei, főképpen a franciáknál és az olaszoknál. Ebben a végkimerülés felé haladó küzdelemben a mi tragédiánkhoz még az is hozzájárult, hogy IV. Károly, az utolsó Habsburg királyunk, még egy zászlóalj vezetésére is alkalmatlan volt, nemhogy egy recsegő, ropogó birodalmat el tudott volna vezetni. Nagyon sok jóakarat volt benne, de minden intézkedése a bomlást segítette elő.

1918. október 31-én, — amikor még az osztrák-magyar csapatok mindenütt ellenséges földön állnak — Budapesten és Bécsben is, néhány száz frontlógós, újságírók és egyéb csőcselék, élükön gróf Károlyi Mihállyal, kirobbantják az «őszirózsás forradalmat» és már az első nap alkonyán, négy katonaruhás egyén a városligeti Roheim-16