Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

ultimátummal lehetetlen követelések elé kell állítani, hogy csak a fegyveres megoldás maradjon az egyetlen lehetőség.

A fenti határozat mellett szavaztak: gróf Stürgkh osztrák miniszterelnök, báró Krobatin, közös hadügyminiszter, gróf Berchtold külügyminiszter, lovag Bilinszky közös pénzügyminiszter és Conrad vezérkari főnök. Az egyetlen «nem» gróf Tisza István magyar miniszterelnök részéről hangzott el, aki kijelentette, hogy semmi szín alatt sem járulhat hozzá Szerbia megtámadásához, amíg egyetlen lehetőség, mód van az ügy diplomáciai úton való megoldására.

Másnap Tisza memorandummal fordult az uralkodóhoz, kifejezve benne aggályait és kijelentette, hogy egy kizárólag támadó hadjárat megindításáért nem vállalja a felelősséget. De amikor már Vilmos császár is hozzájárult a szerb kérdés ilyetén való megoldásához, — egész más szempontok miatt, egy hét múlva Tiszai is feladta ellenállását, annak a leszögezésével, hogy a Monarchia nem készül területét Szerbia rovásárai megnagyobbítani.

A német hozzájárulás után közös minisztertanács megfogalmazta az ultimátum szövegét, abból a tényből kiindulva, hogy ai szerb kormány tudott a merénylet tervéről. Így 1914. július 28-án az Osztrák- Magyar Monarchiái hadat üzent Szerbiának — és ezzel elindult az Apokalipszis négy lovasa.

A hadüzenet megtörténte után gróf Tisza István levonja a konzekvenciákat, lemond és lojalitásának kimutatására önként bevonul frontszolgálatra, majd innen rendeli vissza nemzete élére a királyi akarat. Ezt a kiváló államférfit vádolták Trianonban, mint háborús bűnöst, — miután az őszirózsás forradalomban 1918. október 31-én meggyilkolták.

Tisza tudta, hogy nemcsak Szerbiával kerülünk szembe, hanem a Monarchiái valamennyi ellenségével és a mérkőzésre való időpontot kedvezőtlennek ítélte meg. Ügy is történt: mert a szerb hadüzenetet követte az orosz hadüzenet, majd Anglia és Franciaország is belépett a háborúba a Központi hatalmak ellen.

Tudta, hogy a Monarchia bármely akciója az oroszok beavatkozását idézi elő és Németország ellen az orosz és a francia együttesen fog fellépni; Olaszország pedig iparkodni fog a hármasszövetségi kötelezettségek alól kibújni és Anglia ürügyet fog keresni, hogy Németország ellen fegyvert fogjon. Csak éppen Conrad von Hötzendorf, a vezérkari főnök nem látta és nem látták a Monarchia többi felelős vezetői ezeket; a Monarchia cseh alattvalóinak szándékát; a Redl-féle kémkedést, aki az oroszoknak kiszolgáltatta a felvonulási terveket és árulásával megbénította az oroszok irányába dolgozó hírszerzésünket. Conrad ugyanis «zseniális» haditerveket készített már, de mivel a helyzet nem úgy alakult, ahogy elképzelte, a kivitelezéskor összekeverte azokat.

13