Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

A Monarchia hadvezetését általában a kapkodás jellemezte és a Szerbia ellen bevetett, Potiorek táborszernagy vezetése alatt álló, a szerbekkel szemben túlerőt képivselő hadseregünk súlyos, veszteségteljes ütközeteket vívott, ahol elvéreztek legkiválóbb csapataink. Az oroszok — szerencsére — nem tudták túlerejüket idejében alkalmazni s így a Kárpátokban német segítséggel el tudták hárítani a katasztrófát.

Mind a szerb fronton, mind az oroszok ellen túlságosan igénybe vett csapataink vesztesége nagy volt, s így a Monarchia katonai vesztesége 1914. december végén 800 000 fő halott, sebesült, fogoly. A kárpáti csaták a világháború legnagyobb és legvéresebb csatái közé tartoznak. Az emberanyag pusztulásának rettentő mértékére elég annyit, hogy az oroszok ellen küzdő csapataink 1915. január 1- től április végéig ismét közel 800 000 főt vesztettek. Csak amikor a német vezérkar Mackensen vezérlete alatt 4 hadosztályt bocsájtott Conrad rendelkezésére, — de csak névlegesen — sikerült a «gorlicei áttörés» és az oroszokat a régi határokra dobták vissza. Amilyen csapnivaló rossz volt a Monarchia hatdseregének felső vezetése, oly kiválóan jó volt az alsó vezetés — kivéve a cseh ezredeket, amelyek kötelékekben szöktek át az ellenséghez.

A kárpáti csatákban szinte példátlanul áll a Limanowa-Lapanow-i csata, ahol a magyar huszárok és a Lengyel Légió örökre beírta nevét a hadtörténelem aranykönyvébe. Meg kell emlékeznünk ezekről a csatákról, mert itt a felső vezetés hibáját, tévedését a csapatok vezetői és a legénység hősi magatartása egyenlítette ki.

A vezérkar hatmis jelentések alapján egy kb. 100 km-es frontrészt lovassággal és nagyon gyenge harcértékű erőkkel töltött ki, Krakkótól déli irányban a Kárpátokig. Bruszilow hadserege ugyanis már a Duklai horpadásba nyomult be és csapatainkat magyar területre szorította vissza, ezért ide kellett az erőket bevetni. Az orosz vezérkar azonban másként intézkedett: utasította Bruszilowot, hogy elégedjék meg a kárpáti hágók birtokbavételével és erejéből két hadtestet ai Kárpátok északi lejtője mentén Nyugat felé toljon el, törje át Krakkótól délre a mi arcvonalunkat, nyissa meg a Cseh-medencén keresztül a Bécs felé vezető utat. Ebből keletkezett a «Limanowai csaita». Ugyanis a Monarchia fővezérsége egy cseh repülő hamis jelentése alapján nem szerzett tudomást arról, hogy a VIII. orosz hadtest Neu-Sandez irányába tör előre, ahol csak lovassággal fátyolozott, gyenge erők állnak.

Ebben az egy hétig — december 4-től december 12-ig — tartó nagy csatában a 10. magyar honvéd lovashadosztály, a 11. honvéd lovashadosztály 2 százada, 2 géppuskája és 1 ütege, a 20. honvéd gyalogezred egy százada, a Lengyel Légió, 3 Landsturm félzászlóalj és 3 Landsturm munkásosztag álltak szemben a nagy túlerőben szemben. A lóról szállt huszárok szurony nélküli karabéllyal hősi önfel14