Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

élő zsidóságot. A nemzetiségi törvény alapján bármely nemzetiségű egyén feljuthatott a legmagasabb állami állásokba s ezt főkép a zsidóság használta ki. 1884—1918-ig 26 zsidó család kapott báróságot és 260 zsidó család nemességet. Így történhetett meg, hogy 1914-ben, az első világháború kitörésekor ai zsidó származású báró Hazai Samu volt a magyar honvédelmi miniszter. Ezért és így történhetett meg, hogy amikor végre az évszázadok óta elvesztett szuverénitását visszanyerte a Nemzet, állami kulcspozíciókba sok helyen a nemzetiségek egyedei kerültek és a hirtelen kialakuló ipar és kereskedelem teljesen a zsidó nemzetiség kezébe csúszott.

Az 1898. évi, ezeréves jubileumi ünnepségek idején az általános jólét mutatkozik, mögötte azonban előreveti árnyékát egy sötét, gonosz, sátáni törekvés.

1914-et írunk, amikor a pánszláv fanatizmus folyományaként eldördülnek a sarajevoi revolverlövések és az osztrák-magyar trónörökös, Ferenc Ferdinánd, feleségével együtt ennek áldozatul esik és ez az első világháború kitörésének közvetlen oka.

Ebben az időben az európai hatalmak közötti feszültségek, gazdasági érdekek, bonyolult titkos szerződések s még titkosabb törekvések szövik át a politikai helyzetet. A Német Birodalom, az Osztrák- Magyar Monarchia, Olaszország a szövetségesek egyik csoportja: a Központi hatalmak, míg Anglia, Franciaország, Oroszország barátsági szerződés formájában fogtak össze (Entente).

Anglia féltékenyen őrzi tengeri hegemóniáját, Vilmos császárnak flottaprogramja idegesíti. A franciák a szedáni vereség (1871) után elvesztett Elszász-Lotharingiát szeretnék visszavenni a németektől (a revanche eszme). Az olaszok néhány évtizedes egyesülésük következményeként gyarmatokat is akarnak szerezni. Oroszországnak nagyon sokirányú expanziós céljai vannak, amelyek a pánszláv törekvésekben jutnak kifejezésre. A Monarchiának, de külölösen Magyarországnak nincs komoly oka, vagy érdeke, legfeljebb a sarajevoi gyilkosság, mint sérelem. A magyarságnak különben sem okoz nagyobb fájdalmat a kifejezetten magyarellenes trónörököspár halála, mert Ferenc Ferdinánd egy szlávtöbbségű «Gesamtmonarchie» megvalósítására törekedett.

Ferenc Ferdinánd halálával a Monarchiát is magával rántotta a sírba, mert meggyilkolását Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke és az általa erősen befolyásolt Berchtold külügyminiszter egy soha vissza nem térő alkalomnak tekintették, hogy a Conrad által régen tervezett preventív háborút Szerbia ellen megindíthassák. Ferenc József, a császár-király, már csak 84 éves korával magyarázhatóan is, idegenkedett a háború gondolatától.

Az 1914. július 7-i közös minisztertanács — amelyen a Monarchia sorsa eldőlt —, öt szóval egy ellen elhatározta, hogy Szerbiát egy

12