Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-10-01 / 2. szám
ELŐSZÓ Amikor 50 év távlatából visszatekintünk az első világháború következményeire, szükségét érezzük, hogy minden magyar kezébe eljusson ez a kis emlékeztető. Azoknak a magyaroknak, akik már nem élték át a trianoni magyarság keserű sorsát, nem hallották az elszakított területeken élő testvéreink könyörgését, szenvedését. Emlékeztető az új generációnak, mert őket fenyegeti elsősorban az a veszély, hogy elfogadják a koreszmék zűrzavaros szólamait, elfeledkeznek az örök magyar hivatástudatról, amely fenntartott bennünket ezer éven át, a Kárpátmedencében, a kultur Európa kapujában. Az Alkotó oda állította a magyarságot, ahol pihenni, elpuhulni nem lehet, ahol a Kardnak és a Szellemnek állandóan élesen kell maradnia. Ez a rövid visszapillantás múltunkra emlékeztessen örökségünkre, őseink áldozatára, mártírjainkra, akik meghaltak BECSÜLETTEL A HAZAÉRT! Zelkó József
