Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-10-01 / 2. szám

A magyar sors

A magyar Nemzet történetében sok, sok súlyos, válságos időszak volt, de ezek között a legsúlyosabb válságot 1920. június 4-én az u.n. Trianoni béke okozta.

De nemcsak Hazánk tragédiáját okozta ez a békediktátum, hanem egyben az európai szellemiség csődje is, ahol megszűntek mindazok a tendenciák, erkölcsi irányelvek, amelyek létrehozták az európai kultúrát. Az emberiség történetében szinte példátlan az a gonosz, ostoba önzés, amely az I. világháború befejezésekor megnyilvánult. Ma már megvan a történelmi távlat, és láttuk, hogy a Párizs-környéki «békék» következménye volt a II. világháború, amely azóta is folyik és elimádkozhatatlanul a III. világháborúba fog torkollni.

E «békemű» az egész emberiségre szerencsétlenséget, szenvedést hozott, elvesztek mindazok az ideálok, amelyek az embert erkölcsileg felemelték; a keresztény hit, mely letudta: fékezni az alantas emberi ösztönöket, teljesen háttérbe szorult.

Ha a magyarság szemszögéből tesszük vizsgálat tárgyává Trianont, előbb egy rövid áttekintést kell vetnünk múltunkra és meg kell vizsgálnunk annak a három népnek a történetét, karakterét is, amelyeket Trianonban a szétdarabolt ezeréves, történelmi Magyarországból alakítottak naggyá.

*

A magyarság őstörténete sok, sok évezred homályába vész és valójában csak az utóbbi másfélezer esztendős múltunkat ismerjük, azt is tévesen, sőt hozzátehetjük, hamisan. Valójában, amikor a Duna völgyét őseink Árpád fejedelem vezérlete alatt megszállják (895), tulajdonképpen eleink földjére térnek vissza. Árpád fejedelem egyenes leszármazottja Attilának, aki a kínai faitól a Rajnáig uralta az itt élő népeket és még a Római Birodalmat, a Bizánci Császárságot is adófizetésre kötelezte. Attila halála után (453) a hatalmas Hun Birodalom széthull és a Duna völgyében avar rokonaink alkotnak birodalmat kétszáz évre, amelynek hatalmát I. Károly, frank császár öt évig tartó háborúban törte meg (791—796). Az avarok nagy része a Duna völgyében vészeli át a következő évszázadot, amikor is a rokon magyarság elfoglalja azt.

Árpád fejedelem halála után (907) meglazul az összetartó erő, de a nyugati széleken élő törzsek önálló katonai vállalkozásokkal riasztják vissza az esetleges nyugati támadásokat, — ez az úgynevezett kalandozások kora. Taksony fejedelem elhunyta után Geyza erőskezű uralma következett (970—997).

4