Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)

1972-09-01 / 1. szám

... jelenleg ténylegesen csak a székely települések képezik az egyetlen többé-kevésbé homogén kisebbségi területet Romániában. Erdély fővárosában például, Klausenburgban, románul Clujon, ma­gyarul Kolozsváron, a Szent Mihály katedrális, amely mellett Korvin Mátyás magyar király szobra áll, mint tulajdonképpeni városköz­pont, nem engedte magát visszaszorítani, azonban a Kis-Szamosnál fekvő magyar színházig lehet bolyongani, míg egy magyar felirat található.. . Pedig ma még a lakosságnak kereken a fele magyar anyanyelvű, amit egyébként senki sem vesz tagadásba. Ügy látszik, a magyarok között az öntudatosság kevésbé esett vissza, mint ... a szászoknál. A környékből a magyar lányok gondtalanul hordják be­rakott szoknyáikat és zöld meg piros színekkel körített blúzaikat és aláhúzzák élénk színekkel a magyar beszédtónust, amely ellen­súlyozza a lágyabb román beszédet. A magyarok Romániában figyelembe veendő kisebbséget alkotnak, a legnagyobbat a több országba került kisebbség közül. Az első és második világháborúban elszenvedett vereség után majdnem min­den harmadik magyar ebből a büszke nemzetből elcsatoltatott az anyaországtól. Hivatalos magyar adatok szerint 1 600 000 magyar él él jelenleg Romániában, közülük 600 000 székely. Nagyobb csopor­tok, amelyek azonban mindig kisebbségben vannak, élnek a Bánság­ban, Szatmár és Nagyvárad körül a magyar határnál, Marosvásár­hely és Brassó körül, stb. össz-számukat 2 000 000-ra becsülik. Jel­lemző módon ez az adat a legújabb budapesti publikációkban talál­ható. Ez azt jelentené, hogy Románia lakosságának kb. 10 százaléka magyar. Románia magyarjai között a kivándorlási hajlam határozottan kevésbé van elterjedve, mint az erdélyi szászok között, aminek okai kézenfekvők. Nyugat-Németország vonzóereje összehasonlíthatatla­nul nagyobb, mint Magyarországé. A magyarok, különösen a széke­lyek, ma inkább otthon érzik magukat, mint... a szászok.. . Ceausescu ... kijelentéseihez mindig hozzáfűzte: «bármely nyelvet is beszélünk, mindig azonos módon kell szólnunk... a mi szocialis­ta hazánkért, a Román Szocialista Köztársaságért.» Ehhez az önzet­len közreműködéshez azonban Ceausescu még az ő románnyelvű honfitársait sem tudta megmozgatni, még kevésbé a magyar kisebb­séget, amely még mindig ingadozik a nagy múlt utáni vágyódás és a megváltoztathatatlanhoz való alkalmazkodás készsége között.» E sorok maguk helyett beszélnek. A svájci tudósítóval szemben meg kell jegyeznünk, hogy az életben nincs megállás és nincs vál­toztathatatlan. A jelenleg románszínre mázolt és beszarábiai, regáti románokkal megtömött Erdély — Nixon minden erőlködése ellenére, talán nem is oly sokára — újra magyar lesz, mint ahogy minden hegye, vize, röge, köve több mint ezer év óta az és az is marad mindörökké. 47

Next

/
Thumbnails
Contents