Virrasztó, 1972 (2. évfolyam, 4. szám, 3. évfolyam, 1-2. szám)
1972-09-01 / 1. szám
Az Olvasó írja ... «Méltányolom igyekezeteteket és az anyagi áldozatot, amit hoztok.. Ám a nagy kérdése minden emigráns akciónak az: Mennyit használunk vele, életközeli, reális-e, amit teszünk? Lám az új számban egyedül (Sajnos!) Csíkménasági írása Romániáról—Jugoszláviáról, a MÁ-t témázza, közeli valószínűségre mutatva rá, olyanra, amely geopolitikai összefüggések folytán közvetlenül Hazánkat is érinti. Bár nem osztom végkövetkeztetését (nem lesz a krízisből 3-ik világháború öngyilkossága), de igaz, hogy a 80 éves Tito halálával a horvátok kikiáltják, mint 1941-ben, az önállóságukat. De! — és ez a lényeg — Moszkvából a benyomuló szovjet haderővel hazatérnek a horvát emigránsok és kormányt alakítanak: Horvátország marad vazallusállam — a Szovjet kijut az Adriára — a Nyugat passzív marad, mint Prága 3 év előtti lerohanásakor. Magyar alakulatok is részt vesznek (Lásd 1968. Felvidék!) a benyomulásban, de a bitang Kádár nem fogja Muraközt, Vajdaságot kérni fizetésként! Ez nagy baj! — A magyar Sors és Jövő kizárólag attól függ, mikor komplett Nyugat-Európa gazdasági és a vele együttjáró politikai integrációja... ez pedig gyors tempóban folyik. Most Anglia, Dánia, stb. lépnek be a 11 éve létező Európai Gazdasági Egyesülésbe. Egy 350 milliós blokk kész 1975-re! — Minden számában a Virrasztónak ennek a «reálpolitikának» valamilyen vonatkozásával kellene foglalkoznia!» * «Köszönettel vettem .. a VIRRASZTÓ négy számát. — Nagyon boldog vagyok, hogy a köztünk arató elnemzetlenedés, érdektelenség, sőt árulás mellett azért vannak még önfeláldozó és nemeslelkű magyarok is, akik képesek ilyen fontos és nívós lap kiadására. — Magam is azok közé az emberek közé tartozom, akik életük értelmét a magyar faj jogos helyére való felemelésében látják... ... A Virrasztót nagyra értékelem és örülök, hogy hozzá juthattam ... — Az úgynevezett reálpolitikusokra meg nagyon vigyázzatok. Így is felmérhetetlen kárt okoztak már eddig is ... ... Nagymagyarországról egy embernek, vagy szervezetnek sincs joga lemondani a nemzet nevében! Szétszaggatása is egy hosszú sor jogtalanság és céltudatos rombolás következtében jött létre. A rablott dolgok pedig nem válnak jogos tulajdonná még akkor sem, ha a rablók jogot formálnak rá maguknak. És főleg akkor nem, ha lesznek még magyarok, akik ezt nem hagyják, hogy megtörténjen, nem pedig olyanok, akik önként lemondanak róla ...» 48
