Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-03-01 / 4. szám

látja, mihelyt Tisza István erre nézve neki kiadja az utasítást (a jelszót). Sarkotics késó'bb kiábrándultán panaszolta el, hogy Tiszától soha többet nem hallott.9 A magyar történelemkutatásra vár annak a felderítése, hogy Tisza István Budapestre való visszatérése után miért nem vette személyesen kezébe a Wekerle lemondásával előállott kormányválság megoldását, miért nézte tétlenül Károly király kapkodó és ellentmondó intézkedéseit és a végső katasztrófa előtt, október utolsó napjaiban miért nem vette igénybe Sarkotics segítségét, hiszen kétségtelen, hogy Budapesten nem huszonöt, de két zászlóaljjal is rendet lehetett volna teremteni és meg lehetett volna akadályozni gróf Károlyi Mihály kormányrajutásával végzetszerűen bekövetkező teljes összeomlást.

Gróf Tisza István Szarajevóból hazamenet még megállt Szlavóniában és mintegy előre érezve a közelgő vihart, sorra járta Szlavónia ősi településű magyar falvait. Mintegy búcsút mondott a szlavóniai magyarság e végvárainak s kérte őket, hogy bármi sors is vár rájuk, maradjanak meg őrhelyükön.10

Visszatérve Budapestre Tisza István elsősorban a horvátországi helyzet tisztázását sürgette s úgy vélte, hogy Mihalovics leváltásával és egy erőskezű bán kinevezésével, valamint kisebb reformoknak az életbeléptetésével a horvát helyzetet meg lehet szilárdítani. Még Dalmáciának Horvátországgal való egyesítését sem tartotta szükségesnek. Bosznia—Hercegovinát viszont mint «corpus separatum»-ot kívánta Magyarországhoz csatolni.11

Így érthető, hogy a Horvát Jogpárt három képviselőjének utolsó kísérlete, hogy Nagy-Horvátországot, mint Szent István koronájának országát valósítsák meg, süket fülekre talált a még mindig hivatalban lévő Wekerle Sándor miniszterelnöknél, holott e javaslat elfogadásával még meg lehetett volna előzni a horvát sábornak okt. 28-i a magyar—horvát uniót megszüntető döntését, a Duna-Száva-Drina vonalán le lehetett volna zárni Franchet d’Esperey és a szerb hadsereg előnyomulását, meg lehetett volna előzni a belgrádi fegyverszünetet és így még meg lehetet volna őrizni a Kárpátmedence egységét.

Dr. Bajza József, a budapesti egyetem délszláv tanszéke későbbi tanára, hiába hívta fel kormányzatunk és közvéleményünk figyelmét a szerb—horvát koalíció megbízhatatlanságára, hiába bizonyította, hogy a magyarság érdeke azonos a horvátságéval és hogy a nagy-horvát gondolat megvalósítása az egyetlen lehetőség a katasztrófa elkerülésére, szavai süket fülekre találtak, mert vezető politikusaink nem tudtak megszabadulni a Khuen-Héderváry bánsága idejétől a magyarságba idegződött politikai felfogástól, amikor mi a horvát nemzeti célokért küzdő Horvát Jogpárttal szemben épp oly magatartást vettünk fel, mint Bées a Kossuth párttal szemben,

36