Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
amikor megszoktuk azt, hogy a horvát nacionalista törekvésekkel szemben a maga külön nagy-szerb céljait ügyesen fedő horvátországi szerbséggel paralizáltunk. Gróf Tisza István és Wekerle Sándor e szempontból kétségtelenül hozzájárultak a tragédia bekövetkezéséhez. Sarkotics tábornok 1918 november 1-én távozott Szarajevóból és átmeneti zágrábi tartózkodás után Bécsbe emigrált. 1940-ben bekövetkezett haláláig a hazai és az emigrációban élő horvátságnak bölcs tanácsadója maradt. * Amíg Sarkotics tábornok, aki katonai érdemeiért Károly királytól lovcseni előnévvel magyar nemességet kapott, mindvégig a magyarsággal egyetértésben a nagy-horvát elgondoláshoz állt közel, addig a Károly király trónralépésével megindult kibontakozási kísérletek során a paroszláv születésű, de magát horvátnak valló Boroevics Svetozár tábornagy, az Isonzó-csaták hőse, a háború végén az 5. hadsereg parancsnoka, Ferenc Ferdinánd, illetve Hötzendorfi Konrád délszláv elgondolását támogatta. Miután 1916-ban mind Szerbia, mind Montenegro a Monarchia megszállása alatt állt, ő e két állam bekebelezésével a Monarchia keretében létesítendő délszláv állam mellett volt. A magyar kormányzat természetesen teljes mértékben elzárkózott Boroevics tábornagy ily jellegű javaslatának még csak a mérlegelésétől is. Patz szerint 1918 őszén Boroevics is szorgalmazta Tisza István délszláv kiküldetését. Az összeomlás napjaiban Boroevics tábornagynak sikerült csapatai zömét kivonni az olaszok átkarolási kísérletéből. A háború vége Klagenfurtban érte. A fegyverszünet megkötése és Horvátországnak Magyarországtól való elszakadása után vissza akart térni Zágrábba, mert azt remélte, hogy ott még szerepet játszhat. De Zágrábba kiküldött megbízottai jelentették neki, hogy Zágrábban ő nemkívánatos elem, sőt még személyi biztonsága is veszélyeztetve volna, ha mégis oda menne. A zágrábi Délszláv Nemzei Tanács ez ellenséges magatartásának az volt az oka, hogy amikor a visszavonulás során bár Wurm vezérezredes, az Isonzó front akkori parancsnoka telefonon jelentette neki, hogy a Szlovén Nemzeti Tanács nehézséget okoz csapatainak, Boroevics azt válaszolta, hogyha a Nemzeti Tanács e magatartása nem változik, tekintse a Nemzeti Tanácsot ellenségnek és aszerint járjon el. E telefonbeszélgetést lehallgatták és nagy felháborodást váltott ki délszláv körökben.12 így Boroevics tábornagy számára sem maradt más hátra, mint Klagenfurtban maradni, ahol élete utolsó évét nehéz anyagi helyzetben élte le. Ott is halt meg 1920 pünkösdjén szívroham következtében. 37
