Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-03-01 / 4. szám
MÁRCIUS 15-én elmondott beszéd Hogy kinek mutatott a halovány csillag Zágony felé, És hány csatát dúlt törökverő Mátyás, Vagy mi volt, miről Verbőczy törvénykezett egykor, Nem tudom. Sohasem jártam a Lánchídon, mikor csillagok gyúlnak a Duna felett Vagy az Üllői úton tavasz-éjjel, Kosztolányi fái alatt. Nem ültem a Múzeum lépcsőjén sem A márciusi szélben, Hol Széchenyi emléke jár a kövek között S hol Petőfi egykor történelmet szavalt. A Kilimandzsáró, s a fenyves Hargita, nekem távoli hegyek. Nem ismerem a Nyírség homokját sem, Hol nagyapám porlik egy akácfa alatt Vagy templom harangját egy kis faluban, a Tisza partján, Rórátés téli reggelen. Soha nem láttam a hazát, mely nektek mindent jelentett egykor: Bánatot, ifjúságot, derűt... Az én magyarságom nem az, mint a tiétek, Az én magyarságom fájóbb, keserűbb ... Hogy mit tartogat számomra a holnap, e bomlott világban A halottá hazudott Isten útvesztett zűrzavarában, Még nem tudom. Talán magával sodor majd a végelszámolás, Mielőtt megöregednék S a rádióaktív hamu félelmetes csendjéből egy új világ születik majd meg Nélkülem. De addig, Gyökértelen kettős életemben is mindig érzem majd, Hogy testvérem a pesti srác, Ki ott fekszik az aszfalt alatt, Ki akkor halt meg, mikor újra rombadőlt a pesti ház. S a Murray-parton született életemnek nem közömbös, Ha a Tiszáról sír egy hegedű Vagy magyar bajnok áll a győztes dobogón, Valahol egy olimpián. Minden meg nem született magyar magzat nekem is fáj! Az éhen halt biafrai csecsemő mögött a székelyt látom az erdélyi télben, Ki elfelejtve vár, Újsághír nélkül, reménytelenül... A jövő az enyém, mondjátok. Itt az alkalom! És én azt kérdem, milyen jövő? Kettős életem keresztútján Sok mindent talán hiába vártok el tőlem, De halljátok, A nyelv még él az ajkamon! S hadd mondjam el most nektek százak és ezrek hitét, A világon szétszórt magyar ifjak márciusi üzenetét: Egy társadalom inog, A bizonytalan, gyáva világ remeg most alattunk, És mi, Lehet talán, hogy Pilvax kávéház-nélküli modern márciussal, B. A. degrével, vagy anélkül, Ékezettelenül, vagy akcentussal, — Néha talán úgy, hogy nem is értetek meg minket, — De mi magyarok maradunk ... Melbourne, 1970 (Ausztráliai Magyarság) RUTTKAI TAMÄS
