Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-03-01 / 4. szám

létfontosságú, a múlttal összekötő láncszemeket semmisítettek meg.

1958-ig, elemi sikolától az egyetemig, szerteágazó magyar oktatási rendszer működött Erdélyben. Azóta a helyzet rohamosan megváltozott. A magyar elemi iskolák száma állandóan csökken. A felső oktatásban a román illetékesek bevezették a «párhuzamos szelekciók» rendszerét. Ennek jegyében valamennyi magyar intézményben párhuzamos román tagozatot állítottak fel, román oktatószemélyzettel. Miután a betelepedett kakuk eléggé megnőtt, elfoglalta az egész fészket, s a magyar szekció megszűnt. Egy másik módszer, melynek segítségével a magyar nyelvű oktatást csökkentették, az volt, hogy a szóban forgó intézmények ifjúsága és tanári kara bejelentette: gyakorlati megfontolásból, azért, hogy «drága román anyanyelvén» tökéletesítse magát, önként egyesülni kíván egy román intézménynyel, vagy kétnyelvű intézmény esetén: kizárólag román nyelvű oktatásra tér át. E folyamat olyan messzemenő következményekkel járt, hogy hatásait még a diákszállásokon is éreztette. A magyar kollégiumok átalakultak vegyes kollégiummá, s a magyar diákok azzal a kéréssel fordultak az illetékesekhez: hadd oszthassák meg termeiket románokkal, mert így tökéletesíthetik román nyelvtudásukat. Jelenleg a Mures—Magyar Autonóm Tartományban működő Orvostudományi Egyetemen folyik ilyen «párhuzamosítás». A magyar főiskolákon nemrég elrendelték a diákfelvétel korlátozását. 1958-ban a cluji (kolozsvári) magyar Bolyai Egyetem egyesült a román Babes egyetemmel. Az egyesülést a Bolyai Egyetem három tanárának öngyilkossága követte.

Egy-egy ilyen elszigetelt eset még dicséretes is lehetne a folyamatban. Az, hogy valaki megosztja szobáját egy más nyelvű diákkal, kitűnő alkalmat nyújthat nyelvgyakorlásra, de az egész eljárás — azzal a céllal, hogy a magyar nyelvű oktatást egy olyan vidéken csökkentse, amely annyira magyar, vagy magyar volt, hogy 900 éven át Magyarországhoz tartozott — nem egyeztethető össze a magyar kisebbség alkotmányos jogaival, és semmiképp sem magyarázható a kommunista társadalom szokványos eljárásainak részeként. A magyar kultúra és a magyar hagyományok évszázadok óta mélyen gyökereznek ezen a tájon, s bármily viharos idők jöttek is, túlélték a sors csapásait. Aligha képzelhető hát el, hogy egy, a kultúrájához ennyire ragaszkodó nép, önként követelje kultúrája elpusztítását, s azt igényelje, hogy beolvadhasson a románság áramába.

Az erdélyi magyar többség felhigításának további eszköze a besszarábiai román menekültek áttelepítése. A menekültek reintegrációja a román gazdasági és társadalmi életbe főképp Erdélyben ment végbe, ahol is ők alkotják a mezőgazdasági erőt, mely nyugatromán határ körül települt s választja el az iparosodó, központi fekvésű Mures—Magyar Autonóm Tartományt a szomszédos Magyarországtól; e besszarábiai menekülteket ezenkívül főként azokban a

17