Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-03-01 / 4. szám

a valódi indítékot, nevezetesen azt, hogy voltaképpen e jellegzetesen magyar vidék lakosságának összetételét akarták felhígítani. A tar­tományt ugyanis ettől fogva nem Magyar Autonóm Tartománynak, hanem — a Maros folyó után — Mures—Magyar Autonóm Tarto­mánynak hívják. A felhigítási folyamat ezután is tovább tartott, habár kevésbé átlátszó módszerekkel, az iparosítás erőszakolásával. — Erdélyt sok magyar fiatalnak kell elhagynia, hogy délre és délkeletre eső vidé­keken, az úgynevezett Ó-Romániában keressen munkát. S meg kell állapítani, hogy — miként azt cikkünkben a továbbiakban kimutat­juk — ez még nem minden. A de facto diszkriminációt egy másik módszer segítségével gyakorolt, az általános rendelkezések köntösével leplezik. A hírhedt 1945. április 4-i 261. törvény és az 1945. augusztus 13-i 12. dekrétum tulajdonképpen diszkriminációt alkalmaz a magyarokkal szemben, s rendelkezései súlyos aggodalommal töltik el a román állampolgár­ságú magyarokat. Ez a törvény kimondja, hogy mindazok, akik egy olyan állam katonai, vagy katonai jellegű alakulataiban szolgáltak, amelyik hadban állt Romániával, elvesztik román állampolgárságu­kat. A 12. sz. dekrétum az effajta szolgálat határidejét 1944. aug. 22- ben szabja meg. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a magyar kisebb­ség elveszti román állampolgárságát. A helyzet ugyanis az, hogy Románia 1944-ben a Szövetségesekhez csatlakozott és szembefordult a Tengelyhatalmakkal, míg Magyarország német megszállás alatt, a Tengely szövetségese maradt 1945 májusáig, a háború befejezésé­ig. Erdély északi, túlnyomó többségben magyarlakta vidékét a né­metek és az olaszok visszaadták Magyarországnak, s Horthy uralma alatt valamennyi magyar férfinek katonai szolgálatot kellett telje­sítenie, a fiatalságot pedig katonai jellegű szervezetekbe sorolták be. Ilyen körülmények között, kevés olyan magyar akad, akinek nem kell attól rettegnie, hogy nem veszíti el állampolgárságát. Hacsak a kommunista pártba be nem lépve, meg nem menekül. A diszkrimináció kultúrális téren A román hatóságoknak a magyar kultúra csorbítására irányuló intézkedéseit, bizonyos esetekben, szintén nehéz megkülönböztetni az általános kommunista politika szerves részeként is tekinthető eljárásoktól. Így például, a katolikus és protestáns egyházat meg­fosztották iskoláitól; ez önmagában csupán a kommunista állam rég ismert materialista politikájának szerves része volt, s bár különösen erős csapást jelentett a magyar kultúrára, mégsem számíthat diszk­riminációs intézkedésnek. Ám ezzel egyidejűleg jó néhány évszáza­dos magyar magán- és közkönyvtárat és archívumot is elpusztítot­tak, s azzal az indokolással, hogy az új épületek számára nyers­anyagra van szükség, régi magyar várakat is leromboltak. Ezáltal 16

Next

/
Thumbnails
Contents