Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
jogán, de e területek földrajzi adottsága, gazdasági felépítése és kultúrális jellege miatt is. Ennek végrehajtása a mindenkori magyar kormányzat kötelessége. Ez esetben nekünk csak egy feladatunk lehet: a nyugati államvezetést és közvéleményt meggyőzni, hogy ez az egyetlen lehetséges, helyes és igazságos megoldás, mely megoldást a kárpátmedencei, illetve középeurópai térség végleges újjászervezése keretébe be kell foglalni. 8. Akkor, amikor Horvátországnak esetleges közeli kiválását Jugoszláviából a magunk részéről csak helyesléssel fogadhatjuk, ugyanakkor már most le kell rögzítenünk, hogy mind a hazai horvátságnak, mind a horvát emigrációnak a történelmi Magyarország egyes területeire emelt igényét eleve visszautasítjuk és egy esetleges ily megoldás revideálására mindent meg fogunk tenni. Határozat TITONAK A SZENTSZÉKNÉ TETT LÁTOGA TÂSA TÁRGYÁBAN Délmagyarország Felszabadító Tanácsa 1971. ápr. 25-én megtartott közgyűlése sajnálattal vette tudomásul a tényt, hogy a Szentszék Ti tot, Jugoszlávia kommunista diktátorát hivatalos minőségben és az államfőknek kijáró külsőségek között fogadta. Ezzel a Szentszék Titót, kommunista rendszerét és az általa képviselt politikai irányzatot oly mérvű erköcsi támogatásban részesítette, ami nem egyeztethető össze az Egyház, de még a szabad' világ érdekeivel sem. És tette ezt Róma éppen akkor, amikor a zömében katolikus horvátság oly fokot ért el, hogy bármikor számíthatunk egy olyan megmozdulással, amely újból Jugoszlávia felbomlására vezethet. Kétségtelen tény, hogy Tito Jugoszláviája — a körülmények kényszerítő hatása alatt — ma valamennyi kommunista állam közül a legliberálisabb a katolikus egyházzal szemben. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a jugoszláv kommunista párt egy jottányit is engedett volna egyház- és vallásellenes magatartásából, amit a párthoz közelálló «Kommunist» egyik legutóbbi számában közzétett — az egyházak mai tevékenységét ismertető cikk is bizonyít. Így bármikor bekövetkezhet egy fordulat s a jugoszláv kommunista párt visszakanyarodhat ahhoz a brutális egyházellenes politikához, melynek annakidején a horvát, a délmagyarországi magyar és német papság közül több százan áldozatul estek, amelynek során többszáz templomot leromboltak és a katolikus egyház intézményeinek javarészét felszámolták. Éppen ezért Délmagyarország Felszabadító Tanácsa megérti az emigrációs horvátok elkeseredését, mely Titónak a Szentszéknél tett 40
