Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

c) az 1918-ban megkérdezés nélkül és akarata ellenére Jugoszláviába kényszerített délvidéki magyarság, bunyevácság, sokácság és vendség érdekeit és jogait 23 évi politikai, gazdasági és kultúrális elnyomatás után újból biztosítsa;

d) hogy ezzel elejét vegye bizonyos német körök által szorgalmazott Donaustaat elgondolásnak, mely nemcsak Magyarország és valamennyi déli szomszédjának területi állagát, de független államiságát is veszélyeztetné.

3. Éppen ez utóbbi veszély miatt a magyar kormány helyesen járt el, amikor a német kormányzatnál ismételten sürgette Magyarország jogainak a német közigazgatás alá rendelt Bánátra való érvényesítését is.

4. A magyar kormányzat Horvátország függetlenségének azonnali elismerésével egyidejűleg bizonyságot tett amellett, hogy a hét évszázados államközösség megszakadása ellenére is sorsközösséget érez a horvátsággal.

5. 1944/45-ben Jugoszláviát nem népei akaratával, hanem azok ellenére a nyugati hatalmak jóváhagyásával a Szovjetúnió állította helyre, mikor Tito és Sztálin 1944. szeptemberi moszkvai megegyezése értelmében a volt Jugoszlávia területén előretörő szovjetorosz hadsereg e területek közigazgatását Tito kommunista partizánjainak adta át.

6. Tito kommunista Jugoszláviája az állam névleges federalista felépítése ellenére sem tudta megoldani a királyi Jugoszlávia szétesését okozó nemzetiségi kérdést. Ellenkezőleg a népi és nemzeti ellentétek az 1945 óta eltelt negyed évszázad folyamán még inkább elmélyültek és még jobban elmérgesedtek. Így Jugoszláviát ma éppoly államválság fenyegeti, mint történt az 1928-ban Radies István meggyilkolását követően, az 1929-es királyi diktatúra kikiáltása előtt és 1941-ben. A New York Times 1971. április 17-i számának vezércikke szerint ma már nem az a kérdés, hogy vajon Tito halálát követően Jugoszlávia felbomlik-e, hanem az, hogy vajon magának Ti tónak sikerül-e Jugoszláviát a kommunista pártvezetőség megtisztogatásával és egy újabb párt-terrorral átmenetileg fenntartania.

7. Jugoszlávia újabb szétesése esetén a délmagyarországi területek hovatartozandóságának kérdése így máról-holnapra újból fel fog merülni.

Miután Jugoszlávia szétesési folyamatát, miként 1941-ben is, most is minden bizonnyal Horvátországnak Jugoszláviából való kiválása fogja elindítani s azt Szlovénia, Macedónia és az albánlakta Metóhia (Rigómező) leválása fogja követni, a délmagyarországi területek — beleértve a bánáti részeket, a baranyai háromszöget, a Muravidéket és Muraközt — Mgyarország keretébe kell visszatérniök nemcsak az ott élő közel 600 000 magyar

39