Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
A jelenlegi jugoszláv gazdasági helyzet: a dinár leértékelése, a nagyarányú munkanélküliség — közel egy millió jugoszláv munkás külföldön dolgozik — semmiképpen sem hat bátorítólag a status quo híveire. Igaz, mindig könnyebb kritizálni, s a hatalom birtokosainak most be kell takarítaniok hosszú uralmuk keserű gyümölcseit. Igen figyelemre méltó a Szovjet Uniónak egyik legutóbbi húzása, különösen, ha azt összevetjük az emigrációban bekövetkezett változásokkal. Nixon látogatásával egyidőben a Szovjet Unió új konzult nevezett ki Zágrábba. Az új konzul, az eddigi szokásoktól eltérően, egyenenes Zágrábba utazott és megbízólevelét a federális hatóságok és intézmények mellőzésével közvetlenül a horvát parlament elnökének mutatta be. E tüntetésszerű eljárás hasonló volt De Gaulle quebecki akciójához. A jugoszláv federális hatóságok mégis jobbnak látták az ügyet elhallgatni, mert úgy vélték, hogy a hallgatásból kevesebb hátrány származik, mint az eredménytelen tiltakozásból. Újabban sok mindenre fény derül. Így a jugoszláv hivatalos statisztikai adatok alapján többek között bebizonyosodott, hogy a második világháborúban a horvátoknak volt a legnagyobb népi vesztesége, míg a többi köztársaság népei, különösen a szerbek, mind gyarapodtak, pedig az eddigi belgrádi propaganda szerint a második világháború folyamán Jugoszlávia népei közül egyedül a horvátok profitáltak, mint a németek kedvelt szövetségesei. (Jellemző, hogy miután a Statisztikai Hivatal ezeknek az adatoknak a közlését viszszatartotta, a hivatal egyik alkalmazottja azokat a saját felelősségére nyilvánosságra hozta.) Az is csak most vált ismeretessé, hogy Dalmáciában a hivatali állásokat tervszerűen szerbekkel töltik be, míg az ottani horvátok külföldön kénytelenek munkát keresni. (A magyar nevű horvát professzor állításával szemben rá kell mutatni, hogy a Jugoszláviához csatolt magyarság népi vesztesége a Tito-partizánok vérengzése folytán (30—35 000) és a vérengzések elől tömegével elmenekültekkel százalékosan nagyobb, mint a horvátoké. — Szerk.) Azt is meg kell említeni, hogy a kisebb-nagyobb botrányok egész sorozata mutat rá a szocializmus építőinek igazi énjére. Többek között egy meggazdagodott kivándorolt horvát műgyűjteményét végrendeletiig a horvát népre hagyta. De az út Bécsből Zágrábba Belgrádon át vezet és a műgyűjtemény több értékes darabja a belügyminiszter és néhány magasabb beosztású funkcionárius kezén szőrén-szálán eltűnt. Mikor ezt egy újságíró szellőztetni akarta, erélyesen leintették. AZ EMIGRÁCIÓBAN A horvát emigrációs csoportok, mint általában a társemigrációk élik a maguk elkülönített életét, amit alig befolyásolnak az otthoni 33
