Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)
1971-09-01 / 2. szám
annyian, egyenlő jogú és együttes élvezői voltak a közös erővel fenntartott, védelmet és biztonságot nyújtó államszervezetnek. Az, aki ezt a TESTVÉRISÉGET, közösséget nem érti meg, az ne nyúljon a Kárpátok által övezett Dunamedence nagyfontosságú, egész Európa sorsát érintő, politikai rendezésének kérdéséhez, ha jószándékú és nem akarja tartósságát veszélyeztetni. A testvérnépek, mint jó testvérek, felismerve a család egységében rejlő nagy erőt, a bizalom és a kölcsönös megbecsülés jegyében, VISSZATÉRNEK a családot jelentő Szentistváni Birodalomba. Míg Horvátország esetében — valamilyen korszerű közjogi formában — helyreállíttatik a TÁRSORSZÁGI (esetleg csak szövetségi, vagy a lengyel—magyar barátság mintájára, baráti) viszony, addig a testvérországok esetében, helyreáll a Kárpátok övezte Dunamedence területének 1918-ban megbontott földrajzi és politikai egysége s az elszakadt országrészek, mint TESTVÉRORSZÁGOK térnének vissza az anyaország, a Szentistváni Birodalom, illetve a Magyar Szent Korona áldott kebelébe. Ha az új rendezés elve az érdekelt népeknél teljes megértésre és elismerésre talál, úgy a belső határok rendezése nem lesz probléma s a kettős, országos és birodalmi szuverénitás elve, illetve a fiumei, vagy a kárpátaljai autonómia példája alapján, nem lesz nehéz megfelelő közjogi formát találni. A hangsúly befelé a testvéri szeretettől áthatott békés együttélés feltételeinek az autonómia keretében való megteremtésén (aminek korlátái azonosak a népek önrendelkezési elve észszerű határaival), kifelé a közös birodalom iránti feltétlen hűségtől áthatott védelem egységén, erő telj ességén, hatályosságán van. A testvémépek és testvérországok politikai elve mellé, mint döntő feltétel, az a körülmény párosul, hogy a Kárpátok által övezett Dunamedence idegenajkú népei, a magyarság küldetésének és történelmi hivatásának — e tanulmányom III. fejezetének 2. pontjában határozottan körülírt — eszméit elfogadják és azoknak hűséges betartásán szívvel-lélekkel közreműködjenek. Hiszem, hogy e politikai elvek alapján újjászervezett Szentistváni Birodalom megfelelő keretet fog alkotni népei boldogulására, hogy hatékony tényezője lesz a közép- és keleteurópai rend fenntartásának és hogy képes lesz mind Európa, mind az egész emberiség haladásán eredményesen közreműködni. Az ekként, de csakis az ekként megszervezett, belső életében kiegyensúlyozott, külső fellépésében erős Szentistváni Birodalom (állam), bátran köthet konfederációs megállapodásokat, vagy léphet federációs államjogi viszonyba azokkal a szomszédos országokkal, amelyeknek politikai, gazdasági és kulturális egymásrautaltságát a történelem igazolta és velük együtt bátran vállalhatja az 1918-ban lerombolt Osztrák—Magyar Monarchia történelmi hivatását. t DR. CZERMANN ANTAL 18
