Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

gazdasági erők hiánya és az állam biztonságának szempontjai.)

Amint a társországi viszony nem akadályozta meg Horvátország békés elszakadását, úgy nem gátolja azt se, hogy a történelem tanulságain okulva, újból szorosabb vagy lazább közjogi viszonyba lépjen Magyarországgal. Az csak természetes, hogy a horvát—magyar államjogi viszony rendezésénél mindegyik tárgyaló fél szabadon mérlegeli és dönti el a rendezés feltételeit.

Egészen más a helyzet az elszakított Erdély, Kárpátalja, Nyugat- Magyarország (Burgenland) és a Délvidéki-Vajdaság esetében. Ezek az országrészek nemcsak, hogy elválaszthatatlanul beletartoznak a Kárpátok övezte Dunamedence földrajzi egységébe, hanem egy évezreden át teljes politikai, kultúrális és gazdasági egységben éltek a magyar állammal s annak olyan részei, mint az emberi szervezetben a szív, vagy a tüdő, amelyek nélkül az emberi test élete, a jelen esetben a magyar állam léte, egy pillanatra sem képzelhető el. (A trianoni Magyarország léte nem élet, hanem egy örökös haláltusa.) Az elszakított részek hiányában, minden államalkotó ereje ellenére sem tudott volna a magyarság egy évezreden át, a Kárpátok által övezett Dunamedencében állandó uralmat, rendet és biztonságot teremteni és fenntartani. Hangsúlyozzuk azt, hogy ezek a területek a történelmi fejlődés folyamán soha sem éltek különálló, vagy önálló életet, hanem mindig — még akkor is, amikor az erőszak időlegesen megszüntette az egyes részek felett a magyar állam joghatóságát — a magyarság történelmi küldetésének, mind politikai, mind kultúrális törekvéseinek voltak szolgálói, harcosai, vagy legalább is ez eszmék megőrzői. Tartósan csak a török támadás — az egész Európát fenyegető veszély — idején szűnt meg az ország déli részén a magyar állam joghatósága, mely állapot ellen, a megszállás 150 éve alatt, szüntelenül harcolt s küzdött minden magyar. Ugyanekkor, a török szultán parancsára, megalakult a független Erdélyi fejedelemség is, amelyik valóságos mentsvára lett a török és német hatalom között vergődő magyarságnak s amelyik sohasem adta fel a történelmi Magyarország teljes felszabadulásának és egysége helyreállításának feladatát.

Az 1918-ban elszakított országrészek egy természetadta országterület egységéből váltak ki, amely területen, annak minden részében, a magyarság szervező ereje épített s tartott fenn államot. Aminthogy a Kárpátok által övezett Dunamedence peremén fekvő ez országrészek, az ország központi fekvésű részével együttesen alkották a magyar állam területét, úgy ez országrészeken élő idegenajkúak és magyarok, Trianonban meghagyott központi terület népeivel, együttesen voltak édes gyermekei az ezeréves magyar államnak s lettek — mind az állampolgári jogok szempontjából, mind a vérségi, kultúrális és gazdasági kapcsolatok folytán — a szó legszorosabb értelmében vett testvérnépei a magyarságnak. Ők, mind17