Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

Magyarország határait. Ezek a remények, ha ilyenek vannak, valószínűleg hiábavalók. A Szovjet esetleg kecsegtetheti a magyarokat valami ilyesféle jutalommal, de mindez csak azért történik, hogy figyelmeztessék a románokat: ne tántorodjanak el a «vonaltól». Nem szabad tehát elfelejtenünk azt, hogy a Szovjet képes arra, hogy kettős játékot folytasson, — vagyis hogy titokban bátorítsa is a románokat, hogy csak nyomják el a magyarokat Erdélyben. Ez ugyanis arra kényszeríti Budapestet és Bukarestet is, hogy Moszkvában keressenek támogatást és természetesen fokozza a nemzeti feszültséget Magyarország és Románia között.

ALAPOS TÖRTÉNELMI VIZSGÁLÓDÁS ALAPJÁN — azt hiszem — tévedés lenne az, ha a magyarok és a románok azt hinnék, hogy több okuk van egymástól félni, mint a keleti nagyhatalomtól. Ma Európában érdekes változások kezdődnek. A Szovjet — elfoglalva az egyre komolyabbá váló kínai veszéllyel — esetleg hajlandó arra, hogy európai problémáit redukálja. A levegő tele van a tárgyalásokról, feszültségek enyhítéséről, a NATO és a varsói paktum haderejének csökkentéséről és egy általános európai biztonsági konferenciáról szóló szóbeszéddel. Közép-Kelet-Európa országai be akarnak kapcsolódni a Közös Piac kereskedelmébe. Senki se tudja megmondani: Hová vezetnek ezek az irányok, mennyiben őszinték és igazak? De az biztos, hogy vannak Európában új lehetőségek, amelyeknek érdemes utánanézni.

Ha a Szovjetet rá lehet bírni, hogy vonuljon vissza, mindketten: Magyarország és Románia csak nyerhetnek, föltéve, ha nem készítik elő az útját egy újabb európai háborúnak. Arról is lehet szó, hogy egy semleges övezetet kreáljanak Közép-Kelet-Európában, amelynek nemzeti határait garantálnák minden erőszakos változással szemben.

A HELYZET EURÓPÁBAN könnyebbé és hajlékonyabbá vált, amint azt a moszkvai—bonni szerződés mutatja. A következő néhány esztendő legfontosabb célja csak az lehet, hogy javítsák a légkört és növeljék a szabadságát azoknak a népeknek, amelyek a szovjet érdekszférában élnek. Ennek a valószínűsége akkor lesz nagyobb, ha Közép-Kelet-Európa országai le tudják győzni nemzeti versengésüket, hogy együttműködhessenek az európai színtér átalakításában. Ha a Szovjetet rá lehet bírni arra, hogy visszahúzódjék és a szabadságot helyreállítsák, új lehetőségek nyílnak majd a sokat szenvedett terület népeinek, hogy kialakítsák sorsukat békébn, kölcsönös tiszteletben és szabadon. Meg vagyok győződve arról, hogy a középeurópai államférfiúi géniusz egyszer majd képes lesz ara, hogy Trianon igazságtalanságait kijavítsa, anélkül, hogy veszélyeztesse Európa és a világ békéjét, s az lesz a nap, amelyet minden magyarnak kívánnia kell.»

14