Virrasztó, 1971 (1. évfolyam, 4. szám, 2. évfolyam 1-2. szám)

1971-09-01 / 2. szám

Amerikaiak a trianoni békéről

Okulásul és a trianoni status quo-s, etnikai elves, önálló-erdélyes «magyar reálpolitikusok» megszégyenítésére és lelkiismeretük felébresztésére az alábbiakban közlünk három amerikai megnyilatkozást, amelyeknek bármelyike minden magyar becsületére válna.

1

DR. JAMES E. DOUGHERTY:

Trianon 50 év után

(A neves amerikai professzor, több politikai munka szerzője, a philadelphiai magyarok 1970. évi trianoni gyászünnepségén mondta el ezt a beszédet angolul. A beszédet a Kát. Magy. Vasárnapjában megjelent magyar fordítás szerint teljes egészében közöljük.)

ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJÁRA gyűltünk össze a trianoni békeszerződésnek, annak az eseménynek, amelyet joggal tekinthetünk a magyar nemzeti történelem egyik legnagyobb tragédiájának. Összegyűltünk, hogy megvizsgáljuk a szerződés kihatásait Európa jövő stabilitására és békéjére.

Tudósok között nincs sok ellentét abban a tekintetben, hogy a trianoni béke tételei túlszigorúak voltak. C. A. Macartney, az oxfordi egyetem professzora írja:

«A békeszerződések között egynek sem voltak olyan drasztikus föltételei, mint a Trianoninak... Magyarországot a háború előtti terjedelmének egy harmadára, lakosságának pedig két ötödére csökkentették ... Románia egyedül olyan nagyságú területet kapott Magyarországtól, amely nagyobb volt, mint amennyi Magyarországnak a béke után jutott... Ezek a veszteségek aránytalanul nagyobbak voltak, mint amelyek Németországot érték... A magyar állam ... ezer éven át élt figyelemreméltóan állandó határok között... Persze Magyarország egysége valahogyan egészen más rendszerű volt, mint az osztrák, vagy a török birodalomé volt; tulajdonképpen erősebb alapokon épült fel, mint Németországé ...» (Hungary and Her Successors 1919—1937, London, Oxford University Press, 1937.)

9