Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

Fehértói Katalin «A XIV. századi magyar megkülönböztető nevek»

c. kötetét méltatja.

Az Intézet életéből rovatban Szeli István számol be az Intézet első évi munkájáról, a fennálló anyagi és személyi nehézségekről. Mikes Melánia pedig a magyar és szerbhorvát összetevő mondattannal kapcsolatos két értekezlet tárgykörét ismerteti. A kötetet magyar, szerb, angol és németnyelvű tartalomjegyzék zárja le. Egyes tanulmányokat rövid szerb, angol, német, vagy francia összefoglalás követi.

A 2. szám mellékleteként, külön borítólappal «A Hungarológiai Intézet bibiográfiai füzetei/1.» sorozatban Pastyik Lászlónak «A jugoszláviai magyar folyóiratok és lapok 1968. évi magyar irodalomtörténeti repertóriuma» tárgy és szerzők szerint csoportosítva adja az 1968-ban a délvidéki sajtóban megjelent irodalmi vonatkozású cikkek és tanulmányok jegyzékét.

HOMONNAY ELEMÉR

Részletek Yves de Daru vár beszédéből

(Elmondta francia nyelven a Magyar Szabadságharc 13. évfordulója alkalmából a L’Ordre de la Libération 1969. okt. 25-én Párizsban megtartott díszülésén.)

Csaknem mindenki megegyezik tehát abban, hogy a budapesti hősök áldozata nem volt hiábavaló, sőt arról ma is teljes érvénnyel szólhatunk. Mert a világon semmiféle áldozat sem haszontalan, még akkor sem, ha nem hoz rögtön gyümölcsöt.. Van néha úgy, hogy el kell fogadni ideiglenesen egy adott történelmi helyzetet, de sohasem szabad elfelejteni, hogy az erőszak nem mondhatja ki az utolsó szót.

Ideig-óráig fennmaradhatnak abnormális és becstelen állapotok, a fontos azonban az, hogy azt senki ne fogadja el véglegesnek, s hogy a tiltakozás és a követelés hangja sose némuljon el teljesen. Ez nélkülözhetetlen elvi kérdés és egyben a remény forrása.

Mindezek kapcsán ki kell pellengéreznünk azt a szomorú fogalomzavart is, mely néhány év óta nyugaton a lelkeket lassan elárasztotta, pontosabban szólva Franciaországban, hol sajnos már a nemzeti becsület és a politikai erkölcs alapelvei is egyre homályosabb fogalmakká válnak. Az igazságérzetnek e zavarát egyesek szándékosan kívánták előidézni állandó, rendszeres fogalomtorzítással és az erkölcsi értékek tudatos meghamisításával. Ez az irányzat figyelhető meg nap mint nap a sajtóban, a rádióban, a televízióban, a moziban és másutt,

36