Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

Pray György: «De jure regnum Hungáriáé in Bosniam, Serviam et Bulgáriám» c. 1787-ben elkészült munkáját úgy állítja be, mintha az a bécsi udvar kívánságára készült volna, hogy Bécs balkáni terjeszkedési politikáját a középkori magyar királyság ősi jogával támaszsza alá.

A továbbiakban Horányi Elek, Windisch Károly Gottlieb, Schedius Lajos és Engel János szerb és horvát kapcsolataival foglalkozik. Különösképpen értékeli Schedius Lajosnak «Literarischer Anzeiger für Ungarn» folyóiratát, melyben nemcsak a magyar, de valamennyi magyarországi nemzetiség irodalmának is helyet kíván biztosítani.

A tanulmányt értékes bibliográfiai anyag teszi teljessé.

4. Bozidar Kovacek: (újvidéki egyetemi magántanár): «Mikszáth Kálmán egy szerbhorvát fordítójáról.» (31.—34. oldal.)

Dr. Jovan Bogdanov nagybecskereki ügyvéd, később neves politikus, az 1918. nov. 24-i újvidéki Nagy Szerb Nemzeti Kongresszus és Nagytanács tagja 1894-ben Mikszáth Kálmán novelláiból szerbre fordít egy kötetre valót s e Nagybecskereken kiadott szerb fordítás elé maga Mikszáth Kálmán írt előszót, melyben Mikszáth az irodalmat, mint a két népet összekötő hidat tekinti.

5. Lőrincz Péter: «A ’’Torontál” és a torontáli polgári társadalomtudomány.» (35.—47. oldal.)

A becskereki könyvtárokról írt cikke után Lőrincz Péter e tanulmányában újabb becskereki témával jelentkezik, a Becskereken megjelenő «Torontál» lapnak 1897—1918 között megjelent társadalomtudományi cikkeinek analízisével. Az egyes írók közül különösképp Czirbusz Gézával foglalkozik. Bibliográfiája bőséges.

6. Penavin Olga: «Iliriában helyezhetett Réthfaluról való emlékezetes dolgok.» (48.—53. oldal.)

Az Eszék melletti Rétfalu és környéke kultúrtörténetéről írt feljegyzések (Dömény József ref. lelkipásztor tollából) közzététele.

7. Dr. Matijevics Lajos: «Földrajzi nevek a szabadkai magyar végrendeletekben.» (54.—69. oldal.)

A szabadkai Levéltárban elfekvő 1850—53 közti végrendeletekben található helymeghatározó földrajzi nevek gyűjteményét adja.

8. Velimir Mihajlovic (az újvidéki Nyelvtudományi Intézet munkatársa): «Adalékok a szerbhorvát szókincs magyar jövevényszavainak tanulmányozásához.» (70.—83.)

A szerző e cikkével valójában csak az illetékes tényezők figyelmét kívánja felhívni annak fontosságára, hogy végre vegyék munkába a szerb-horvát nyelv magyar jövevényszavainak módszeres feldolgozását, amelyet eddig a szerb nyelvtudomány teljesen mellőzött.

Figyelemre méltó kezdeményezés.

9. Dezső László (a Magyar Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézete munkatársa): «A szerbhorvát-magyar összetevő mondattan néhány kérdése.» (84.—93.)

34