Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-04-04 / 1. szám

hogy annak ellenére, hogy Magyarország ilyenképpen saját szükségletének ellátására is fabehozatalra szorul, mégis kötelezték, hogy Ausztriának nagymennyiségű épületfát szállítson.

Magyarország a békeszerződés pontjait olyan híven teljesítette, hogy arra a Szövetségeseknek nem lehet panaszuk. Pénzügyeit is úgy rendbehozta, hogy munkás és paraszt lakossága ma újra elérte a háború előtti jólét színvonalát. Az állam 2 millió hold szántóföldet vásárolt meg és osztott szét a kisgazdák között, aminek következtében Magyarország ma Európa egyetlen állama, amelyik a legjobb és legolcsóbb élelmiszerkészlettel rendelkezik.

Annak örülnék a legjobban, ha a mi külügyminisztériumunk is követné Olaszország példáját, amelyik a Nyugati Hatalmak közül elsőként nyújtotta segítő kezét Magyarországnak. Magyarország Anglia és Franciaország természetes szövetségese. Neki is helye van a Nap alatt. A magyarok ma a németekkel szemben bizalmatlanok és elégedetlenek. A köztük fennállt jóviszony nem igen fog helyreállni mindaddig, amíg a háború emléke él.

Ugyanígy ki van zárva az Ausztriával való régi kapcsolat újra felvétele. Mi több, az Ausztriával szemben érzett harag ma olyan erős, mint annak idején volt a Kossuth féle szabadságharc idején 1849-ben, amikor a magyar nemzet vezetője Angliában talált menedéket és rokonszenvet. Magyarország ma megértésért és barátságért Nyugat-Európa felé tekint s itt van az ideje, hogy magunkhoz kapcsoljuk.

Egy olyan népet, mint a magyar — akik ezeréves nemzeti és alkotmányos múlttal rendelkeznek; akik a történelem tanúsága szerint Európa hős védelmezői voltak a törökkel szemben; akiknek a mi Magna Cartánkhoz hasonló Arany Bullájuk 1222-ből csak 7 évvel fiatalabb a miénkénél — nem lehet úgy kezelni, mint valami újonnan létesített balkáni államot a maga újkeletű intézményeivel és gyökértelen politikusaival.

Szeretném, ha a mi külügyminiszterünk figyelmet szentelne a magyar ügynek, különös tekintettel a románok önkényeskedésének — amire a békeszerződés fel is jogosítja — az erdélyi magyar földbirtokosokkal szemben, akiknek a földjét a román kormány minden ellenszolgáltatás nélkül kisajátítja. Ez az ügy már régen a Népszövetség elé került. Angliának, mint a Trianoni békeszerződés aláírójának, kötelessége az ilyesmiknek utánanézni és igazságot tenni.

Semmi sem lehet azonban nagyobb kihatással Közép-Európa stabilizálására és megbékélésére, mint a londoni és newyorki nagy pénzintézetek befolyása. Ez a kérdés teljesen az ő kezükben van. Amennyiben ezek elhatároznák, hogy a jelenlegi súlyos helyzetért felelős államoknak megtagadják a kölcsönök folyósítását, hamarosan mutatkozna is az eredménye az ilyen békésebb politikának, ami lényegesen csökkentené a komoly háborús okokat.

8