Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
1./ Diplomáciai előcsatározások. A román diplomácia az I. világháború előtt és alatt két tűzben sütögette a nagyromán eszmét, Trianon után már aggresszíven került a színpadra és 1933-tól kezdve Octavian Goga, Zelea Codreanu és Cantacuzion-Granicerül fogalmazásában már goromba diszkriminációs jelenségként tűnt fel. Ennek a gondolatkörnek Hitler megjelenése adott tápot. A német «élettér» hatására és előrenyomulására ROMÁNIA már gazdasági «kooperáció» címén szerződésre lépett a Német Birodalommal, ami mögött már ott lapult a románok «katonai elkötelezettsége» is. A németek gazdasági és stratégiai szempontból értékelték ki a német—román szerződést, amiről bizony gróf Ciano kedvezőtlenül nyilatkozott, élethűen jellemezve a szerződést kötő románokat: «megbízhatatlanok, de természeti kincsekben bővelkedő ország.»1 Románia 1940. július 3-ikával felmondta az angol—román szerződést, amivel BERLINT «bájolta» el, jóllehet a németek tisztában voltak a románok politikai és becsületbeli karakterével, de a román terület, a ploiesti olajkutak és az olténiai, no meg a bánáti búza «pluszt» jelentett nekik. 1940 nyarán megindultak a diplomáciai csatározások. Sztójai és Voerman 1940. június 21-én tárgyaltak, amelynek folyamán VOERMAN megjegyezte, hogy a «románoknak meg kell barátkozniok a területi korrektúrákkal», mert nem ússzák meg a krízist.2 Június végén Csáky és Carl v. Claudius Budapesten találkoztak. A magyar külügyminiszter közölte v. Claudiussal: «Magyarország úgy látja, hogy Románia közel 50 000 km2 területet adott át kardcsapás nélkül az oroszoknak, s a felajzott román tömeg lázadásban törhet ki, amire MAGYARORSZÁG felkészült.» A német követ megkérdezte Magyarország «feltételeit», amit Csáky gróf közölt Teleki miniszterelnök koncepciója alapján. 1940. július 2-án éjjel 2 órakor von Erdmannsdorff német követ és gróf Csáky folytatott megbeszéléseket. A német követ a magyar «szándék» után puhatolt. Von Erdmannsdorff «Ígéretet tett» revíziós követeléseink keresztülvitelére, amire Csáky minden kertelés nélkül az alantiakat közölte von Erdmannsdorffal: «Magyarország nem kér katonai segítséget Németországtól... mindenesetre cselekedni fogunk és nem törődünk a következményekkel... A románok által terjesztett határincidensek vagy megtörténtek, vagy fel vannak fújva... Róma és önök, Bérűn felé ...» Majd gróf Csáky 4 pontban határozta meg Magyarország közbelépését és megtorló akcióját Romániával szemben, éspedig akkor, ha a románok folytatják diszkriminációjukat, felborulna a belső rend, az oroszok közelednének a Kárpátokhoz és ha Románia ERDÉLY elrománosítását választaná «megoldásként».3 1940. július 8-án rendkívüli minisztertanács volt Budapesten, amelyen a miniszterelnök bejelentette HITLER meghívását ERDÉLY 23
