Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-09-01 / 3. szám
kérdésében. A meghívásnak Teleki és Csáky tett eleget. Előzőleg már Teleki Rómában kijelentette Mussolini előtt, hogy Magyarország területi követelése: minden! Ha azonban ROMÁNIA hajlandó egy egészséges kompromisszumra, akkor «mi is» áldozatot hozunk... 4 Július havában a legfontosabb tárgyalás 8-án történt meg, Münchenben, Teleki Pál gróf és Hitler Adolf között. A tárgyaláson részt vettek még: Csáky, Ribbentrop és Ciano. A tárgyaláson Teleki ismertette jogos követeléseinket, de kijelentette, hogy mi hajlandók vagyunk «egy okos kompromisszumra», de a románoknak «áldozatra késznek kell lenniök.» Hitler — «száz százalékig meg van győződve» a magyarok jogos követeléséről, de be kell várni az «elérkezett időt» ... Ciano szintén elfogadta a Führer álláspontját, de még hozzátette «Bukarest BUDAPESTEN keresztül találhatja meg az utat RÓMÁBA», de Hitler közbevetette elgondolását: «Csinálják ezt szakaszonként!» Ribbentrop közbevetve megjegyezte, hogy a «legújabb jelentések szerint Románia tisztában van azzal, hogy területi engedményeket kell tegyen Magyarországnak», amire Teleki és Csáky megjegyezte, számolni kell azzal, hogy a magyar—román találkozás «kudarccal» fog végződni. Erre Hitler elővette Károly román király neki küldött levelét, melyben Károly király «véd- és dacszövetséget» ajánl fel. Erre a levélre «nem válaszoltam» neki, mert «meg akartam hallgatni először magukat» — majd így folytatta Hitler: « meg fogom írni nekik, hogy Románia 1918—19-ben nem bátorságának és fegyveres erejének következtében, hanem a körülmények szerencsés összetalálkozása folytán tett szert ERDÉLYRE...»6 Ezekből a diplomáciai előcsatározásokból nőttek ki 2./ A Turnu-Severin-i tárgyalások 1940. augusztus 11-én a románok minden kardcsapás nélkül átengedték Besszarábiát és Bukovinát az oroszoknak. A szovjet már 1940 júliusában két alkalommal is odanyilatkozott diplomáciai szinten, hogy MAGYARARSZÁGNAK joga van ERDÉLYHEZ. Először 1940 nyarán az olasz kir. követen keresztül, majd Molotov újból megismételte a szovjet kormány álláspontját Kristóffy József moszkvai magyar követ előtt6, de a magyar kormány nem élt ennek a «lépésnek» lehetőségével. Románia még ezekben a perdöntő pillanatokban is ilyen álláspontot hangoztatott: «semmilyen határmódosítás nem jöhet számításba»7, — német nyomásra mégis a tárgyalások felvételét «színlelve», belementek a magyar—román tanácskozásokba. A magyar kormány a felveendő tárgyalások színhelyéül Aradot vagy Nagy. váradot hozta javaslatba, de a románok ezt különböző okokból viszszautasították. 24
