Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
súlyban észrevehető változás állna be, a jelenlegi ingerültséget megkönnyebbülés váltaná fel. Ügy gondolom, hogy elérkezett az ideje annak, hogy a Trianoni békeszerződést önkényesen megalkotó Szövetséges Hatalmak az elmúlt hét év tapasztalatai alapján a békeszerződésben meghúzott határokat új megfontolás tárgyává tegyék. Ha egy átrendezés hét év alatt nem válik be, akkor nagyon valószínű, hogy annak alapvető hibája van. A Magyarországra erőszakolt béke feltételeinek módosításánál meg kell hallgatni az érdekel, területek bonyolultan kevert lakosságát. Ezeknek elegendő idejük volt arra, hogy határozzanak, melyik nemzetiséghez fűzik őket érzéseik és érdekeik. Az érdekelt területeken a népszavazásokat az Egyesült Államok, vagy más érdektelen nemzet ellenőrzése mellett kellene mgtartani, mert adatok vannak arra, hogy az elcsatolt területek magyar lakossága nem élvezi a szó és véleménynyilvánítás szabadságát, amit pedig a Trianoni békeszerződésben biztosítottak számukra. A középeurópai állapotoknak ezt a revízióját melegen ajánlom mind a szükségesség, mind az igazság szempontjából. Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia nemzeti előrehaladása nagy mértékben a külföldi hiteltől függ. Tespedésnek, de főként pusztulásnak van kitéve, ha nem sikerül a londoni és new yorki pénzintézeteket meggyőzniük arról, hogy a nekik nyújtott kölcsön biztonságát nem veszélyeztetik vitás határkérdések. Az, hogy ezek a kis, bizonytalan helyzetű, középeurópai szövetséges államok még nem tapasztaltak nehézségeket a külföldi kölcsönök megszerzésénél, csak azért volt lehetséges, mert eddig sikerült nekik a naiv és optimista hitelezők tájékozatlanságát kihasználniok, főleg az Óceán túlsó oldalán. Az utóbbi időben a new yorki pénzintézetek kölcsönökkel árasztják el Belgrádot. Jugoszlávia jelenlegi helyzetét figyelembe véve, el sem lehet képzelni kockázatosabb befektetést. Csak nem rég is a jugoszláv kormány erőszakos módon avatkozott be Adria melletti kis szomszédjának, a kis Albán Köztársaságnak belügyeibe. Erre a lépésre az a félelem késztette, hogy Horvátország esetleges elszakadásával elveszítheti csaknem az egész adriai partvidéket. Jugoszlávia ugyanis abban reménykedik, hogy ezért Albánia alárendelésével vagy legyőzésével kárpótolhatja majd magát. Ennek a politikának eredményeként Jugoszlávia mindinkább ellenséges viszonyba, ha nem összeütközésbe kerül Itáliával. Az a kérdés, hogy ki gyakorol Albánia felett ellenőrzést, — elég egy pillantást vetni a térképre, — éppen olyan fontos Itáliának, mint Angliának az, hogy kinek a kezében van Calais, vagy Boulogne. Ugyanúgy nehezen lehet elképzelni, hogy felelős pénzintézet kölcsönt nyújtson a román kormánynak. Románia ugyanis nem ok 6
