Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1970-09-01 / 3. szám

egyik állandóan rebelliskedő, nyughatatlan és megbízhatatlan Landját. Erdély pedig a köztudatban mint das «Deutsche Kronland Siebenbürgen» él, ahol a magyarság teljesen alárendelt szerepet vitt és ma pedig amúgy sem számít. Persze a románok nagyon ügyesen kihasználják a helyzetet és idegenforgalmi propagandájukban, amikor a német és osztrák deviza-eső reményében jól megfizetett rádió és televízió-adásokban a feketetengeri fürdőkbe csalogatják a németeket és az osztrákokat, úgy állítják össze a leadandó szöveget, hogy abból az tűnik ki, hogy a romániai német kisebbségnek igen jó dolga van, a magyar milliók pedig lényegtelenek, azok is meg vannak elégedve, hisz teljes szabadságot élveznek és boldogan élvezhetik a román népidemokrácia áldásait.

Amióta itt élek X-ben és ennek már 22 éve, ismerőseim és barátaim körében szinte szélmalomharcot folytatok, mert hogy mást ne mondjak, állandóan azt hallom, hogy Rákosi helyett Rákóczit mondanak, s ha tiltakozóan kijavítom a dolgot, legyintenek és azt mondják: hisz Rákóczi is egy rebellis volt, mint «der Kossuth und alle Ungarn in Allgemeinen».

Tegnap p.o. egy társaságban egy főiskolát végzett okleveles mérnök, városi építőmester, jelenleg 63 éves, elbámult és eltátotta a száját, amikor dühösen szidta az olaszokat, hogy Dél-Tirolban 250 ezer németet «kínoznak» és fogvatartanak, mire azt feleltem, hogy szomorú eset, de mit szóljunk akkor mi magyarok, amikor Trianon az ország kétharmadát rabolta el és vele együtt három és fél millió magyart! Hát ezt ő soha sem hallotta! Mondhatnád, hogy ez egy különösen nagy hatökör lehet, de csalódsz, mert majd mindegyik mai osztrák ennyit tud.

Mit írjak még ezek után? Olvasva Fraknóvári Sándor «Burgenlandi» cikkét, csak annyit mondhatok, hogy a burgenlandi katolikus püspök a nevét úgy írja, hogy Stefan László, magyarul még csak álmában sem beszél; a Landeshauptmann meg Theodor Kéry, is csak származása és neve szerint magyar, de szívében nem. Különben Fraknóvári megállapítása itt nem újság, hogy a «burgenlandi» magyarságot szeretnék elsüllyeszteni, lehetőleg még a statisztikában is, mert a fiatalságban nagy a tendencia az elnémetesedés felé, mert csak ebben lát jövőt. Szomorú halódása ez a régi, nyugati gyepűt védő székelyek kisszámú maradékainak (közvetlenül a trianoni határ mentén. Szerk.). Erről valakinek írnia kellene, akinek adatok állnak rendelkezésére, amelyeket persze nehéz megszerezni, hisz zár alatt tartják a hatóságok... Jelenleg elég sok USA-ból visszatért magyar nyugdíjas él ott, de ezek nem mernek ilyen irányban tevékenykedni, félnek, hogy kitanácsolják őket minden amerikai állampolgárságuk ellenére...»

53