Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
A VIRRASZTÓK Itt a nagy halott előttünk. Kiterítve mereven. A hideg, a téli éjben, Csillagoltó sötétségben Mi vagyunk még éberen. A sírásban elfáradt már Valamennyi jó rokon. Talán mi se volnánk ébren, Hanem mert a torban, éhen, Rágódunk a csontokon. A csontokon sem rágódnánk, De hát — ez a kenyerünk. Nem maradt ránk dús örökség; Fizet minket a nemzetség, Ha sírunk, énekelünk. Már maholnap ez sem kell majd. «Elég volt a gyász, a dal. Ami megholt, föl nem támad. Haszontalan minden bánat! Haj rá étel, dal, ital!» Ilyen szelet hallunk is már. Ki legtöbbet örökölt, Annak van a legjobb kedve; Ott van a múlt elfeledve, És eladva az a föld, Hol pihennek a nagy ősök, Kik szerezték vérökön Azt is, amin ők mulatnak . . . Idegenek jól aratnak Vérben ázott térökön. ök alusznak szépen, mélyen; Ébren már csak mi vagyunk. Ök alusznak s nem álmodnak; Mi virrasztunk ébren, haj csak Ébren is mi — álmodunk. Álmodunk mi hihetetlent. El se merjük mondani. A holt szeme félig nyitva ; Hátha meg nem volna halva, S lehetne még valami. . . A nagy tenger éjszakába Ki-ki nézünk olykoron. Mert nem tudjuk, hány az óra, Hallgatunk a kakasszóra, Merengünk egy csillagon, Jó reménnyel, vak reménnyel, Hogy ha megvirradna már! De a hajnal csak nem pirkad, S amit látunk az sem csillag: Bolygó fény, vagy fénybogár! Virrasztó # Az elszakított területek hangja 0 Időszaki szemle Megjelenik lU évenként Cikkeikért szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza!! Előfizetési díj 1 évre 3.— USA dollár Egyes szám ára 1.— USA dollár Kiadja és szerkeszti: a «VIRRASZTÓ» Munkaközössége Szerkesztő : v. ERDÉLYI ISTVÁN Levelezési cím: Kéziratok és szerkesztési ügyekben: «VIRRASZTÓ» c/o v. Erdélyi István 45—54 41st Apt. 6E Long Island City, N. Y. 11104 USA Kiadói és előfizetési ügyekben: (egyben Európa-megbízott:) DUNA MAGYAR TUDÓSÍTÓ CH—5615 F AHR W AN GEN P.O.B. 10 (Switzerland, Europa) És csak oly csöndes ne volna! De ez úgy fojt, úgy ijeszt . . . Dalunk is már egyre fárad, Alig ad még bátorságot. .. Égen, földön semmi nesz . . . Szempillánk is csuklik immár ... S ha az álom elnyomott, S mi is alszunk, boldog Isten! Akkor aztán késő minden — Mozdulhat a tetszhalott! . . . Vajda János
