Virrasztó, 1970 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1970-04-04 / 1. szám
15 ÉV UTÁN ELHALLGATOTT A LÁRMAFA A LÁRMAFA (Erdélyi Figyelő. Kiadja: Erdélyi Műhely, Lienz, Osttirol, Schweizergasse 35, Österreich), az emigráció egyetlen komoly, számottevő erdélyi folyóirata, 15 évi riogatás, óvás, figyelmeztetés után végleg elhallgatott és kicsiny, de izzó, öt világrészt riasztó fénye többé nem virrasztja Erdély magyarjainak, székelyeinek a kegyetlen sorssal vívott élet-halálküzdelmét. Nem azért, mintha már nem lenne rá szükség és senkit sem érdekelne többé a Kárpátmedence egyharmadát kitevő Erdély pusztulásra ítélt magyarjainak, székelyeinek a puszta létért folytatott néma küzdelme. Hanem azért, mert a LÁRMAFA szerkesztő-kiadója, a 76 éves öreg székely, dr. Kedves András — a lap társszerkesztője, dr. Vargha Lajos csak a nyáron hunyt el tragikus hirtelenséggel — nyugdíjba ment és eladta kis könyvkötő műhelyét, ahol a kenyérkereset mellett a székely ember hajthatatlan elszántságával éjt nappallá téve szerkesztette, sokszorosította, postázta 15 éven keresztül a LÁRMAFÁT. És — bármennyire is nehéz kimondani — a már idegenben felnőtt újabb nemzedékben nem akadt senki, aki beállt volna a Lármafát virrasztók közé! Pedig még sohasem volt oly nagy szükség a lármafagyujtogatókra, virrasztókra, mint napjainkban, amikor a Balkán ultranacionalista, bolsevista románjai végleg fel akarják számolni, szét akarják szórni Erdély és kapcsolt részeinek 2 milliónyi őslakos magyarját és székelyét. Bármennyire fájdalmas is, hogy kilobbant a LÁRMAFA utolsó zsarátnoka is — 1967/68-ban már csak évkönyv formájában jelent meg — a lap szerkesztői: dr. Kedves András, néhai dr. Varga Lajos, dr. Sánta Gábor, állandó munkatársai: ERIS, Csíkménasági, valamint a Délvidék Hangja és Felvidékünk visszhangja című rovatok vezetői: Homonnay Elemér és néhai dr. Szent-Iványi Géza nyugodt lelkiismerettel mondhatják el, hogy «jó munkát» végeztek. Az emigráció újra szegényebb lett egy magas színvonalú dokumentációs lappal, Erdély szenvedő, pusztuló magyarjai és székelyei pedig elvesztették egyetlen szabadföldi bátor, harcos szószólójukat. Én mégis rendületlenül hiszem, hogy 15 év megfeszítet, önzetlen, áldozatos munkája nem volt hiábavaló, mert «Isten az igaz ügyet sosem hagyja el!» N. Y., 1968. aLÁRMAFA USA megbízottja
