Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)

1994 / 3. szám

г Abrahám közbenjáró könyörgése lMózes 18,16-33 Abrahám "Isten barátjának neveztetett" - ltja Jakab apostol (Jak 2,23). Ezt bizonyítja az a határtalan bi­zalom, amellyel menteni akaija az ítélet előtt álló So­­domát. Ez a bizalomteljes beszélgetés Istennel azon­ban nem ment a tisztelet rovására, mély alázattal szól: "Tudom, merész dolog, hogy szólok az én Uramnak, bár én csak por és hamu vagyok" (IMóz 18,27). Ábrahám ismerte az élő Istent, "az egész föld bíráját", aki különbséget tesz gonosz és igaz között. Sodomát ő is elvetemült, ítéletre méltó városnak tartotta, igazat ad az Úrnak, de mégis megkísérli, hogy kegyelmet kéijen számára. Ábrahám érvelése és alkudozása közben, Isten kegyelmi területén állva mind merészebb és alá­zatosabb lesz. Először azt kéri, hogyha lesz Sodomá­­ban ötven igaz ember, akkor kímélje meg Isten ezt a gonosz várost, végül már csak tíz emberért adjon ke­gyelmet Lót városának. Isten nem utasítja vissza az al­kudozó Ábrahámot, bár jól tudja, hogy öt igaz sincs ott. Tudjuk, hogy Ábrahám közbenjárása nem mentette meg Sodomát, de Lótot és családját az angyalok ki­ragadták onnan. A "hívők atyja" ebben a közbenjáró szolgálatban példát adott nekünk arra, hogy mi is vigyük alázatos bátorsággal Isten elé szeretteinket, barátainkat, ellenségeinket, mert О keresi azokat, akik Öt "szellemben és igazságban imádják" (Jn 4,25). Ábrahám imádkozó ember volt, ezt tudták a szolgái is. Eliézer gazdáján keresztül ismerte meg az élő Istent, s amikor Izsáknak feleséget keres, "Ábrahám Istenéhez" fohászkodik (IMóz 24,12-27). Evangélizációs szolgálatunkban döntő szerepe van a Szent Szellemtől vezetett közbenjáró imádságnak. Aki elkezd másokért könyörögni, tusakodni Ábrahám módján, annak az alázat útjára kell térnie, és számol­nia kell azzal, hogy szinte koldusként fog Isten trónja elé állni. Jó példa erre a szíróföniciai pogány asszony, akit Jézus el akart utasítani azzal, hogy "nem jó elven­ni a gyermekek kenyerét és odadobni a kutyáknak". Az asszony azonban nem tágított, hanem vállalta a ke­mény leckét és azt mondta: "Úgy van Uram, de a ku­tyák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból" (Mk 7,24-30). A másokért való imádság kihívás a po­kollal szemben, s ezért nem könnyű ez a harc, de ép­pen ez a küzdelem az, amiben nagy jutalomra számít­hatunk (Mt 6,6). Ábrahám mint Isten barátja, mindent megtett azért, hogy Lótot és családját megmentse. Ebben nem tudta megakadályozni őt Lót anyagiassága. Ábrahám imád­sága kedves volt Isten előtt, és meghallgatta esede­­zését. Ézsaiás próféta szomorúan mondja el, hogy Izraelben nem volt senki, aki Isten elé állt volna a megromlott népért: 71 Égi telefon "Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak téged, és te dicsőítesz engem. " Zsoltár 50,15 És én hívtam, de nem felelt. Vártam, de nem jött. Pedig mondtam, hogy én vagyok az a jó hívó' s mindenkin segítő... Én, a sokat imádkozó és alamizsnát osztogató. Én, a "tökéletes" név alatt, "semmire nincs szükségem" címre hívtalak. Miért nem jöttél Uram, hisz nagyon vártalak...!- A sok hívás között téged is hallottalak. De ha nálad olyan jól van minden, nem siettem, "Én egy bűnös ember vagyok"- a legsürgősebb címem! Az alázatos, szegény szívet meg nem vetem,- oda megyek, hogy gazdaggá tegyem! Fehér ruhát viszek,- sebeire gyógyszert. Megtanítom az útra, hogy szeretetben járjon, hittel imádjon, szentségben várjon! Szász A. M. "Látta ezt az Úr, és rossznak ítélte, hogy nincs törvé­nyes rend. Amikor látta, hogy nincs ott senki, és el­­ámult, hogy nincs, aki közbelépjen..." (Ezs 59,15-16). Ha akkor "csodálkozott Isten" azon, hogy nincs köz­benjáró a népért, akkor ma még inkább fáj az Úrnak az, hogy nem küzdünk, nem tusakodunk másokért! Sz. A. vetés és aratás 32 /3. 1994 68

Next

/
Thumbnails
Contents