Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)
1994 / 3. szám
Dicsérjétek az Urat harsonákkal, kürtökkel! Az 1922-ben egy egyiptomi fáraó sírkamráiban felfedezett ötezer tárgy között két jó állapotban levő trombitát is találtak. A hangszereket Tut-ench- Amonnal temették el, aki Kr.e. 1350 körül élt és valószínűleg Mózes kortársa volt. Az egyik trombita bronzból készült, a másik ezüstből. Karcsú fúvócsöve teljesen egyenes, és hangtölcsérén gazdag díszítés található. Valószínűleg katonai és kultikus célokat szolgáltak. A kairói egyiptomi múzeum mindkét hangszert kiállította. A trombita művészeinek és a füvószene kedvelőinek az egész múzeumban ez a két hangszer a legérdekesebb látnivaló. A harsona a Biblia ismerőinek is fontos téma. A fúvóshangszerek használata Adám és Éva után már a nyolcadik nemzedékben elkezdődött. Az lMóz 4,21-22-ben azt olvashatjuk Jubálról és féltestvéréről, Tubáiról, hogy tőlük származnak a citerások és fuvolások, az érc- és vasszerszámok kovácsai. Harsonák és kürtök A 4Móz 10,2-10-ben így szól Isten Mózeshez: "Készíts két harsonát, ötvözött ezüstből készítsd azokat. A közösség összehívására és a táborok elindítására valók lesznek azok. Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozatokat és békeáldozatokat mutattok be, és emlékeztetni fogják Istent rátok." Salamon király a harsonák számát 120-ra emelte és a templom felszentelésekor a papokkal fújatta meg (2 Krón 5,12). Mivel ezeket csak a papok fújhatták, mellette még hasonló hangszereket is kitaláltak, amelyeken főleg a vadászok, de mások is játszottak, ha volt hozzá tehetségük és az alkalomhoz illett. A hajlott kosszarvval, amelynek hegyét eltávolítják, a trombitáéhoz hasonló hangot lehet kiadni. Ezt a kürtöt héberül sofámzk hívják, és még ma is használják Izraelben az ünnepeken. A hangot hosszan el lehet nyújtani, vagy röviden, hangosan is meg lehet szólaltatni a kürtöt. A hangszer hoszszúsága és vastagsága szerint ad ki magasabb vagy mélyebb hangot. A zengő kecskeszarvból készült kürtöt később hajlított, fémből készült kürtökkel helyettesítették és úgy fejlesztették tovább, hogy az egyszerű vadászkürtből a művészi kivitelű hangszer számtalan változata keletkezett. Nyelvészetileg a harsona is a kürtökhöz tartozik, hiszen a harsona elnevezés a bucina szóból származik, ami latinul vadászkürtöt és jelzőkürtöt jelent. Ezért sok helyen a Bibliában a kürt szót olvashatjuk ott, ahol más fordításokban a harsona áll helyette. Ugyanarról a hangszerről van szó, amelyből ma a nép ajkán gyűjtőfogalom lett, és a fúvószenekarok minden fém fúvós hangszerét magában foglalja. Józsuétól Bach-ig Amikor Józsué Izráel népével Jerikóhoz érkezett, a Józs 6,4 szerint hét pap hét harsonával járta körül a város falait. A Menge-bibliafordítás szerint hét kürtöt fújtak meg, amelyek olyan erővel szólaltak meg, hogy a falak leomlottak. Azoknak a harsonáknak is nagy hatásuk volt, amelyeket Gedeon vetett be a midiániták elleni harcban. A Bír 7,16 szerint minden harcosnak volt egy harsonája és üres korsói, amelyekbe fáklyákat tűztek. A harsonákat (kürtöket) azonban nem csak ütközetben használták. Zsoltár 98,6-ban így szól az Ige: "Harsonákkal és kürtzengéssel ujjongjatok a király, az Úr előtt!" Különösen ismert a 150. zsoltár felhívása: "Dicsérjétek kürtzengéssel!" Nagyon hosszú ideig tartott, amíg ezek a hangszerek a keresztyén Nyugaton is meghonosodtak. Elterjedésükben a XII. és XIII. században nagy szerepet játszottak a kereszteslovagok, akik a bibliai országokból különböző hangszereket is hoztak magukkal. Franciaországban, Olaszországban és Németországban különösen nagy érdeklődést keltettek a füvóshangszerek, amelyeket továbbfejlesztettek, és már a barokk korban elérték fejlődésük csúcspontját. Talán egyetlen országban sem lett olyan népszerű a fúvószene, mint Németországban, ahol fúvószenekarok alakultak, amelyek a királyok és fejedelmek szolgálatában álltak. Johann Sebastian Bach is ismert zenészcsaládból származik, ősei és rokonai nagyrészt hivatásos udvari és (templom)toronyfűvósok voltak. Ezért írt Bach olyan csodálatos darabot trombitahangra, és kiválóan értett ahhoz, hogy más hangszerekkel és énekesekkel együtt Isten dicséretére és az evangélium hirdetésére használja fel azokat az énekekben, kantátákban, oratóriumokban és passiókban. Olyan magas követelmények elé állítja azonban a zenészeket, amelyeket elfogadhatóan csak a hivatásos zenészek tudnak teljesíteni. Kuhlo és öröksége 1843-ban hívő keresztyén fúvósmozgalom indult, amely különösen Németországban talált nagy visszhangra. Az úgynevezett harsonás szolgálat Johannes Kuhlora és apjára, Eduardra vezethető -> vetés és aratás 32/3. 1994 90
