Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)
1994 / 3. szám
ÚJSZÖVETSÉGI FÖLDRAJZ BÉREA. Cselekedetek 17,10-15. Bérea macedóniai város volt, körülbelül 80 kilométerre Tesszalonikától nyugatra, amelyet feltehetően Krisztus előtt az ötödik században alapítottak, és az újszövetségi időkben zsidó kolóniája és zsinagógája volt. Pál, amikor második missziós útján elűzték Tesszalonikából, Silással, Timóteussal és másoknak a társaságában Béreába jött. Szokása szerint a zsinagógában prédikált, sok férfi és asszony megtérését érve el. Ezek "bevették az Igét teljes készséggel, naponként tudakozva az írásokat", hogy Pál igazát ellenőrizzék, aki saját ószövetségi Szentírásukból tanított. Ezután zsidók jöttek Tesszalonikába, hogy zavart keltsenek, így Pált továbbküldték, Silás és Timóteus azonban ott maradt. Pált egészen Athénig kísérték, ahonnan ő kérte Silást és Timóteust, hogy Béreából csatlakozzanak hozzá. A Béreában lévő gyülekezet, mint ilyen, nincs külön megemlítve, bár minthogy “sokan közülük hittek", arra következtethetünk, hogy alakult ott gyülekezet, amelyet a Szentlrás után erős vágy jellemzett. A gyülekezetből származott Pálnak egyik misszióstársa, Sopater, aki másokkal együtt Tróásba utazott, miközben Pál (harmadik útjának vége felé) elhagyta Korintust, hogy a szárazföldön át, Macedónián keresztül utazzon Tróásba, és kétségkívül útközben látogatást tett Béreában, Csel 20,4. Úgy gondoljuk, hogy Sopater azonos volt azzal a hívővel, akit Sosipaternek neveztek; ő küldött üdvözleteket a római gyülekezetnek (Róm 16,21) ennek a levélnek a végén, amelyet Pál Korintusból Irt Rómába. CÉZÁREA Cselekedetek 8,40; 9,30; 10,1-től 11,18-ig; 18,22; 21,8-15; 23,23 (és a történeti szakaszok, 12,19-23; 23,23-tól 26,32-ig). Cézárea, amely körülbelül 112 kilométerre feküdt Jeruzsálemtől északnyugatra, tengeri kikötő volt a Földközi-tengeren, nagy, mesterségesen kiépített kikötőparttal. Nagy Heródes alapította A békéért Azon az éjszakán, mikor elárultatott, ő nem haragudott, nem szidalmazott, nem szőtt hálót, s bosszút sem kovácsolt... Ő imádkozott, haláláról jelt hagyott: emlékvacsorát adott s új szövetségre hívott. ... a szenvedések, a csalódások, a fájdalmak, az árulás éjszakáján... a bosszú, a harag, a gyújtogatás óráiban, Te hol vagy és mit csinálsz? Suttogva, hangosan vagy kiáltva, de szólj a millióknak: Valaki meghalt azért, hogy béke legyen! S az ő halála elég arra, hogy az élőt megtartsa s a halottat feltámassza! Hiába a gyilkos fegyver, nyomában béke nem lesz. Az ő áldozata elég erre, csak lenne ki őt elfogadja e lázongó fergetegben. Szósz A. -M. Krisztus előtt 10-ben, nevét Augustus császártól kapta. Ez volt Júdea római fővárosa, a római helytartók (mint Pilátus, Félix és Festus) kormányzói székhelye, valamint a Heródes királyoké is. Ezen a helyen voltak a római katonai parancsnokságok. A gyülekezet újszövetségi története és annak Cézáreában végzett szolgálata egy fontos szellemi elvet tartalmaz. Filep egyike volt annak a jeruzsálemi gyülekezet által választott hét férfiúnak, akik a gyülekezet pénzügyeit irányították, Csel 6,1-8. Ezeket az embereket azért választották ki, mert nem csak megbízhatóak voltak, hanem szellemi ajándékokkal is rendelkeztek. így Filep is evangélista volt, aki "hirdette Krisztust" Samária városában (8,5), később pedig "hirdette... Jézust" a komornyiknak a gázai úton, 35. vers. "Hirdette az evangéliumot minden városnak", végül Cézáreába jött, ott is maradt (lásd a 40. verset). Sault megtérése után, és minthogy Jeruzsálemben veszélybe került, a testvérek "levitték Cézáreába" (9,30), azt az embert, akit Isten arra szánt, hogy a nemzetek (pogányok) apostola legyen. A Szentírás világossá teszi, hogy Filep evangélista volt, mivel Lukács ezt a címet adja neki: "Bementünk Filep evangélista házába, aki ama hét közül való volt", 21,8 és kétségtelenül meg kell különböztetnünk Fülöptől, az apostoltól. Mégis Filepnek és Saulnak Cézáreával való fent említett kapcsolata ellenére, és annak ellenére, hogy mindketten rendelkeztek az evangélisták szellemi ajándékával, Istennek nem az volt az akarata, hogy ezek közül az emberek közül valamelyik nyissa meg a hit kapuját Cézáreában a pogányok előtt. Ehhez a nagy eseményhez Isten Pétert választotta ki, aki tulajdonképpen a körülmetélkedés apostola volt (Gál 2,7- 8). Amikor egy vagy több szolgáló keresztyént egy speciális munkánál mellőznek, nem kell csalódottnak lenniük, hanem inkább örülniük kell annak, hogy Isten munkája másokon keresztül megvalósul. John Heading "Az újszövetségi gyülekezetek lexikona" * * * Hű Uram jósága, kegyelme beragyogja az életem. Ó, de jó elmerülni benne, hálaadással élni szüntelen. S. J. 89 vetés és aratás 32 / 3. 1994
