Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)
1994 / 3. szám
C.H. Spurgeon Már látszik a cél Néhány szó idősebb olvasóinkhoz Úgy mondják, hogy akik Angliából Ausztráliába hajóznak, az út feléig hátrahagyott barátaik egészségére isznak, attól kezdve pedig a másik földrészen rájuk váró rokonaikra és ismerőseikre. Keresztyén barátom, időnként te is fájdalmasan gondolsz azokra a szeretteidre, akiktől el kell válnod; és minél közelebb kerülsz hazádhoz, gondolatban annál inkább foglalkozol azokkal, akik előrementek, és kiszínezed magadban a viszontlátást. "Most éli hetvenes éveinek rosszabbik felét" - mondta egyszer valaki egy hívő keresztyénnek, mire az így felelt: "Dehogy, sőt éppen ellenkezőleg. Hála Istennek most élem a jobbik felét, hiszen 75 éves vagyok, s így közelebb a hazámhoz, mint hetvenes éveim elején." Igen, annál boldogabbnak kellene lennünk, minél közelebb kerülünk az atyai házhoz, és éppúgy nem volna szabad azon siránkoznunk, hogy milyen gyorsan elrepülnek az évek, mint ahogy azt sem sajnáljuk, ha végéhez közeledik a tél, vagy ha eláll az eső. Milyen örömmel üdvözöljük a szép májust, a virágba boruló júniust, a gyönyörű júliust, az aranyló augusztust és a csodálatos őszi napokat! Hasonló örömmel kellene fogadnunk a mennyet, a halhatatlanságot és az örökkévalóság boldogságát is. jában. Igehirdetései eljutottak egészen Ausztráliáig, sőt az afrikai dzsungelbe is. Amikor 58 éves korában az Úr hazahívta, ezrek álltak sírja mellett. Proletárok és arisztokraták, szegények és gazdagok, idősek és fiatalok - mindazok, akik életében ott ültek szószéke tövében. Igehirdetései azonban tovább szolgáltak. Még ma sem veszítettek semmit sem erejükből és eredetiségükből. Napjainkban hiányoznak Isten népéből az ilyen küldöttek, akik a lelkiismeretet világosságra hozzák. Isten használja fel prédikációit arra, hogy ráébresszen bennünket az első szeretetre és a teljes odaadásra Az iránt, aki szeret minket és önmagát adta értünk. □ BIBLIAI FOGALMAK MAGYARÁZATA INTÉS (paraklésis, nuthetein) Az intés lényege szerint hozzátartozik az evangéliumhoz, az üdvösségről szóló örömhírhez. Az intés alapfogalmát a “parakalein" szó fejezi ki. Annyit jelent, mint megszólítani, mellette állva bátorítani. A segítő szeretetet és az elhordozó türelmet tükrözi vissza, a Szent Szellem munkája, akit János paraklétos-nak (védőügyvédnek) nevez. A Róm 12,8 szerint az intés kegyelmi ajándék. Barnabásról (^"Vigasztalás Fia", Csel 4,36) mondja a Csel 11,23: "Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban." A helyes intéshez tehát olyan szemek kellenek, amelyek képesek a felebarátunkban munkálkodó isteni kegyelem meglátására, és olyan adottság, amely a felebarátban meglátott kegyelem alapján tovább épít. Figyelemre méltó, hogyan indokolja Pál a maga részéről történt intést. Róm 12,1: "Az Isten irgalmára kérlek (azaz annak alapján intelek) tehát titeket"', 1Kor 1,10: "A mi Urunk Jézus Krisztus nevére kérlek (intelek) titeket testvéreim"', 2Kor 10,1: "A Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek (intelek) titeket én, Pál..."; 2Tesz 3,12:"Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkűkre kötjük (intjük őket) a mi Urunk Jézus Krisztusban..."; 2Kor 5,20: "Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne (intene) általunk: Krisztusért (hyper = kedvéért) kérünk, béküljetek meg az Istennel." Az intés mindenkinek kötelessége és előjoga, hogy egymásnak kölcsönösen szolgáljanak általa (1Tesz 4,18; 5,11; Zsid 3,13; 10,25), kivált a visszajövő Úrra tekintve. Ez a kölcsönös intés kölcsönös megbocsátással (2Kor 2,7) és egymás építésével (1Tesz 5,11; 1Kor 14,3) párosul. Arra az esetre, amikor egy testvérem vétkezik ellenem, érvényes Mt 18,15-17: "menj el hozzá, intsd meg (elenchein) négyszemközt:, ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek. Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt." A gyülekezeten belül a rendetleneket és a vétkezőket rendre kell utasítani úgy, hogy jobb belátásra bírjuk őket (nuthetein), de ezt testvéri szeretettel kell tenni (1Tesz 5,14). A szektás embert egy vagy két figyelmeztetés után kerülni kell (paraitein = elutasítani) (Tit 3,10). Az őskeresztyéneknél az intés hozzátartozott a gyülekezet szent rendjéhez, és fontos részét alkotta az istentiszteletnek (1Tim 4,13; 6,3; 2Tim 4,2; Tit 1,9; 2,6.15). Az intés célja a megmentés (Csel 2,40; 2Kor 5,20); az Úr mellett való megtartás (Csel 11,23); a hitben való-> 83 vetés és aratás 32 /3. 1994
