Vetés és Aratás, 1994 (32. évfolyam, 3. szám)
1994 / 3. szám
Még nem készült el velem Legutóbbi levelemet áprilisban írtam, közvetlenül bal lábam amputálása után. Azóta újra meg kellett látnom, hogy szerető Uram még nincsen velem készen, még sok fúmi-faragnivaló van rajtam. Azt is megláttam, hogy az Úr nem hajlandó félmunkát végezni. Amit elkezdett, azt kegyelme gazdagságához méltóan fogja befejezni. Az Efézusi levél kijelentése új fényben áll előttem: "Krisztus is szerette a gyülekezetei és önmagát adta érte, hogy az Ige vízfürdője által megtisztítva megszentelje, így állítja maga elé a gyülekezetei dicsőségben, hogy ne legyen rajta folt, vagy ránc, vagy bármi hasonló, hanem hogy szent és feddhetetlen legyen. (Ef5,25-27) Tehát nemcsak megváltott - vagyis elüldözött a múltamtól -, hanem megszentel, vagyis alkalmassá tesz a jövő, a dicsőség számára. Mivel azonban a dicsőség egészen átlátszó fény és ragyogás, azért nem lehet majd ott rajtam szeplő, ránc vagy ehhez hasonló... Isten nem fog megkímélni téged sem. Az 0 bölcs előrelátása szerint ad majd neked nehézségeket. Előfordulhat, hogy kétségbeesel önmagad felett. Belekerülsz félreértések, támadások pergőtüzébe. Isten pontosan azt engedi majd meg, amire szükséged van az előrejutáshoz. Talán túl jó véleményed van önmagad felől - le kell rombolja. Talán kényelmes vagy - fel kell rázzon. Megszokottak az imádságaid? Nem szól hozzád az Ige? Nagyon sok oka lehet annak, hogy most éppen így vezet. Bármennyire is reád nehezedik a keze az életedre, javadat akarja. Úgy, ahogy e pillanatban vagy, nem tartasz ott, ahol kellene. Ungár Aladár (f 1970. nov. 23-án) utolsó körleveléből, kelt 1970. szeptemberében.-» kitartás (Csel 14,22); a testi élet megszentelése (Róm 12,1); egységben maradás (1Kor 1,10); a szeretet gyakorlása (2Kor 2,8); az Úrhoz méltóan járás (Ef 4,1; 1Tesz 2,11; 4,1.10; 2,1). Hogy Pált hogyan vigasztalta meg a testvérek vigasza, és ő maga hogyan tudta továbbadni ezt a vigasztalást, azt a 2Kor 1,4; 7,4-ből tudjuk meg. Minden vigasztalás és minden bátorítás forrása magában Istenben rejlik, ő a "béketűrés és vigasztalás Istene" (Róm 15,5), "az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban, azzal a vigasztalással, amellyel az Isten vigasztal minket" (2Kor 1,3-4). V. O. Földöntúli dimenziókban Földöntúli dimenziókban élsz, mégis itt velünk minden napon... Szívünkben Szód van, s kérdezhetünk, dicsérhetünk. Földöntúli dimenziókba vágyunk mi is ígéreted szerint, URUNK, s hisszük valóban, hogy ott leszünk egykor Veled. Füle Lajos * * * Élet-halál Bibliaórai vázlat: "Nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!" (Filippi 1,21) A mondat egyik fele az életről, a másik fele a halálról szól. Az Ige kifejezéseiben mindig pontos és szabatos, ezért Pál nem véletlenül írta azt, hogy: nekem az élet Krisztus, ahelyett, hogy Jézust írt volna. Ha Jézusról beszélünk, akkor arra a drága személyre kell gondolnunk, aki 33 évig itt járt ezen a földön, s széjjel járván jót cselekedett... Mi nem másolhatjuk le Jézus életét. Jézus elszenvedte a váltsághalált, de most Krisztus uralkodik. Az újjászületett embernek élete is kettős. Az egyik vonala a földön, a másik a Krisztusban elrejtett (Kolossé 3,3-4). Ott nincsenek harcok, bukások, ott a Szent Szellem munkálkodik rajtunk. Ez az elrejtett élet maga Krisztus (Ef 3,17), aki lakik a mi szívünkben. A földi vonalon ennek csak nyomai láthatók, amikor felcsillan életünkben a krisztusi. Akkor mondhatom valamire, hogy nekem az élet Krisztus, ha azon a dolgon fölülkerekedett Krisztus. Akkor követjük el életünkben a hibát, ha az ügy kerekedik fölébe Krisztusnak. Például házasság, pénz, emberek véleménye, stb. Tehát döntésemben mindenkor fölül legyen Krisztus. Minden dolgunkban az számít, mi a nagyobb. Nagyon sok terv, gondolat átfut rajtunk, ami nem állhat meg még ember előtt sem, de nem ez számít, hanem ami a legnagyobb érdekeltséggel bír. Akinél ez az érdekeltség földi, anyagi, vagy személyi - mindent elnyel a halál -, tehát az félhet a meghalástól, annak nem nyereség a halál. De ha előttem a legérdekesebb érdekeltség Krisztus, akkor a Vele való személyes találkozás a legnagyobb nyereség (Fii 1,23), kívánván elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal inkább jobb. Most Krisztusban vagyunk, akkor pedig az Úrral leszünk (ITesz 4,16- 17). Ott pedig Isten nevel és érlel tovább (Fii 1,6) a Krisztusnak napj áig. Ungár A ladár vetés és aratás 32 /3. 1994 84
